Csak mert 21 évesen munkanélküli vagyok, miért viselkednek úgy a szüleim, nagyszüleim, rokonok mintha 40 éves, kiégett alkoholista, semmirekellő lúzer lennék aki sosem dolgozott?

“ A szüleim meg nem állnak rosszul anyagilag, szóval nem, nem mondanám hogy rászorulok.”

Tehát újra megerősítetted azt, hogy úgy érzed, rohadtul ráérsz, mert a szüleid nem állnak rosszul anyagilag. De te hogy állsz anyagilag?! Sehogy, ugye. De nembaaaaaj, mert egyetemre mész, meg most amúgy se vennének fel sehova. Azt elhiszem, sőt tudom, hogy nehéz. Én írtam a #12-es választ, diplomával sem könnyű elhelyezkedni, nemhogy végzettség nélkül, ez igaz. De! én például ugyanúgy adogatom be a jelentkezésemet helyekre, pont azért mert képlékeny a helyzet, nem lehet tudni meddig tart, és ez nem azt jelenti, hogy ezalatt szarni kellene az egészbe. Lehet hogy felvesznek valahova, és mondjuk két hónap múlva lehet kezdeni.

Hát nálam nem lenne az a szegénység és nélkülözés, ami jobban zavarna annál, hogy ilyen emberekkel élek. Elmennék estire vagy levelezőre és mellette dolgoznék. Harmadmagammal meg fizetnék valamilyen albérletet, amíg összeszedem magam.

Én már megfogadtam, hogy addig nem vállalok gyereket, amíg nem tudom eltartani, ameddig megszerzi az első diplomáját és amíg nen tudok neki lakást adni, ha 20-25 éves lesz. Ezt hívom felelősségteljes szülőnek, nem az ilyen söpredéket, aki annyit tett, hogy szart egy nagyobbat, igyekezett úgy bánni vele, hogy a gyámügy ne vigye el és erre fel szülőnek hívja magát. Ha minden igaz, 35 éves koromra lesz pénzem gyerekre, 30-40 ledolgozott év után meg gyerek nélkül is szégyellném magam, ha nem tudnám félretenni egy lakás árát (addigra lesz felnőtt).

Párom is ilyen közegben élt. Egy régi lakást adtak neki szigorúan lakhatásra, amiben semmit sem mozdíthatott meg. Elhajtották a francba 18 évesen, aztán 20 éves kora körül oda, ebbe a szarba könyörögték vissza csak. Akkor volt bátorsága váltani, mikor én kirobbantottam onnan. Úgy elküldtem az anyját a pokolba, ahova való, hogy utólag még nekem is fájt kicsit. De egy zsarolás céljából gyereket szülő, haszonleső büdös k..va volt, aki a gyerekében csak a volt férje zsarolását látta és lemondott minden olyan helyzetről, amiből a fia jöhetett volna ki jól. Konkrétan a gyerek apja a bíróságon peren kívül megállapodott volna úgy, hogy az akkor még kiskorú fiára irat egy telket, de az anyjának csípte a szemét, hogy nem nyeri meg a pert, ezért inkább a jóval kisebb összegű gyerektartást követelte ki, amit így ő kapott zsebbe. Meg csomó ilyen rafinált dolgot csinált, lenyúlta a fia megtakarított pénzét, aztán mikor össze akartunk költözni és felajánlottuk, hogy az évek óta porosodó örökölt lakását a nagyinak szépen felújítjuk, csak ehhez a fiára(nem rám, ez később fontos lesz) lenne érdemes íratni a lakásnak legalább egy részét, hogy minden gördülékenyebben menjen és hogy legalább a részben sajátjába pumpáljuk a pénzt (ne az legyen, hogy ha úgy tartja kedve, megköszöni a felújítást és kirak), azt sem engedte, meg elkezdett engem hozományvadásznak nevezni (úgy, hogy annyira sem szorulok az ő szarjára, mint ő maga, pedig neki is két lakás áll üresen)... Na akkor pattant el az agyam és kezdtem el összepakolni, hogy megyek haza, aztán csak-csak nem fogta be a lepcses pofàját és elkezdett szidni a szüleimmel együtt. Akkor osztottam ki végigsorolva neki az összes szemét dolgát. Végül közöltem vele, hogy ment volna k...rvának és védekezett volna normálisan, ha ekkora egy trágya ember szülő létére. És ott dögöljön meg az összes szarjával, mi meg fogjuk oldani nélküle is, mert nekem legalább van olyan anyám, aki akart is.

A párom meg jött utánam, miután állítólag megjegyezte neki, hogy azzal ásta el magát végleg nála, hogy pont engem és a szüleimet ekézi, akik többet adtak neki, mint a saját anyja, pedig semmit sem kellett volna.

Azóta nem beszélünk vele. Párom is mondta már, hogy az esküvőnkön sincs helye. Meg nekünk sem a temetésén.

Innen menekülni kéne! Ha esetleg vannak olyan barátaid, akikkel közösen tudnál albérletet bérelni, amikor már lesz munkád, akkor menj innen, később majd találsz külön albérletet. Annyira negatív ez a közeg amiben élsz. 30 évesen is még sokan otthon élnek, akkor is, ha dolgoznak, így próbálják a szülők segíteni a gyermekeiket, ha máshogy nem megy. Én biztos nem csinálnám ezt a gyerekemmel, amit veled a szüleid, nagyszüleid. Tanulni lehet munka mellett és azzal ha ezt egyedül megcsinálnád, még bizonyíthatnál is, hogy nem volt igazuk. Szerintem ne azzal törődj, hogy mit mondanak rólad, hanem mindenáron bizonyítsd be, hogy nincs igazuk!! Örökségre meg ne várj! Mondjuk számomra furcsa, hogy még az élők öröksége szét legyen osztva (fejben), és nálunk az elhunytakéból is mindenki részesült, de ha így állnak hozzád, akkor bizonyítsd be, nélkülük is megy! Mondjuk jelen helyzetben sajnos inkább elvesztik az állásukat az emberek, minthogy újat találnának, de ez a helyzet nem fog örökké tartani!

Mióta nincs munkád egyébként?

Egyébként attól, ha elmennél másfajta munkára, mint, amit eddig csináltál, nem hiszem, hogy negatívan hatna, és amellett is lehet másik munkát keresni, viszont megkímélnéd magad ezektől a kellemetlen beszólásoktól. Szerintem nem gáz, ha valaki 21 évesen még keresi az útját, annak ellenére gondolom ezt így, hogy én akkor már magamra voltam utalva és muszáj volt megállnom egyedül a lábamon, de a szüleim, akkor is segítettek, amiben tudtak (jó, nem fizették ki az albérletemet, vagy ilyesmik, de ha hónap végén megszorultam, akkor egy "kevéssel", 5-10 ezer forinttal, mindig kisegítettek).

Szóval fel a fejjel és bizonyítsd be nekik, hogy megállod a helyedet!

Azért aki szerint egy 21 éves fiatalnak már nincs szüksége,törődésre,bátorításra meg szeretetre,az is elmehet a pitsába.

Kérdező,ugyanilyen szüleim voltak,vannak,sajnos.

Miattuk bctam el az egész életemet,te ne ess ebbe a hibába.

18 évesen azt néztem hogyan tudok lelépni tőlük,lány létemre.

Csak megcsináltak,aztán meg bíráltak mindenért, soha egy bátorító

szót nem mondtak,ellenben a szavaik mint a sav,úgy martak.

Nincs ennél undorítóbb,mikor egy szülő,mikor a gyereke betölti a 16-ot,

legszívesebben kivágná,mint macskát szarni.Az ilyen nem igazi

anya és apa, csak hulladék.Pedig az én szüleimnek normális

szülei voltak, nekik felépítették a házukat,amiben most is laknak.

ők főztek ránk,vittek iskolába,oviba..

Neki jól esett a szülői segítség, tőlem megtagadták kezdettől fogva.

És igen, mikor egy szülő örököl,abból illő adni a gyerekének is valamennyit, ha ő magának már mindene megvan egyébként.

Látok normális szülőket,mennyit segítenek a gyerekeiknek, és ez

a segítség nem 16 éves korig szól,hanem egy életen át,

ezt hívják úgy hogy szülői gondoskodás.Nem is az anyagi

támogatás a legfontosabb,mert az vagy van vagy nincs,de az hogy

tudod ha bajod van,van kihez fordulni, vagy egy tányér levesre

hétvégén el tudsz menni néha,na az megfizethetetlen.

Minden másra ott a mastercard...

Kérdező, mihelyst lesz lehetőséged lépj le, tanulj!!!!!!!

Ez a legfontosabb.A kedves szülők meg egyet felejtenek el,

hogy nem is olyan soká,megöregszenek, és feldughatják

a vagyonukat, mert nem lesz aki rájuk nyissa az ajtót,

segítsen nekik ha lepurcannak, meg akik a földet rájuk kaparja.

Egyébként én házat ,lakást csak akkor vennék a gyerekeimnek

ha multimilliomos lennék, viszont az oktatásukat és sportot,

meg amire szükségük van,azt addig fizetem,amíg tudom.

Utána meg az unokáimnak nyilván.