Még is, hogyan kezeljem ezt?

Kedves #10

Én értem, hogy miregondolsz szóval fogok vele beszélni. De mond csak, hogy lesz abból bármilyen kompromisszum ha majd megint, illegeti magát. Azzal fog jönni, hogy én mennyire egy szemtelen lány vagyok. Meg, hogy ő mindent megtesz de közben csak apu előtt, mert amint kimegy olyan mint egy keselyű. Igazad van lehet nem fogadnék el már apa mellett más nőt, de egy ilyet tuti nem is fogok. A húgom lehet most engem tart majd példájának, de nekem kellene most megmutatni, hogy ne legyen ugyan olyan szívtelen a mostoga anyukánkkal. De, hogy ha egyszer a mostoha maga egy keselyű, igen magamnak is élhetnék már, sőtt szeretnék is... Mit is nézek? A húgomot, aki ezzel él egy fedélalatt és mindig ha hazamegyek azt mondja nekem. Dejó, hogy hazajöttél mert legalább lesz velem valaki, ebből arra is következtethettem volna, hogy egyedülhagyja ha apu meg én nem vagyunk otthon, de nem tettem mert még egy keselyű se lehet ennyire szívtelen. Az, hogy én mit érzek, azt ha apunak elmondanám lehet csak ronta, mert jobb lett volna ha el se veszi ezt a nőt, aki még gyereket is akar majd egy éven belül tőle...

#12.

Köszi de sajnos ez nem nenne, mert nem vagyok az aki megfutamodik. Lehet ő a királynő a házba, nekem csak egy keselyű marad. Ha menni kell valamelyikünknek az legyen ő, hisz előbb voltam én a családomba mint ő legalább is remélem. De a lényeg, hogy a kolégium nekem menedék de nem végleg, mert szeretem a Húgom és nem hagyom, hogy ez a keselyű bántsa őt

#14

Nem is azét aggódok, hogy én kirepülők nekem az lenne az öröm. De a húgom, akit szeretek aki sokszor sírt anyumiatt na ő az, akimiatt a szívem fáj. Nem tudom miért de, amikor hazamegyek és elmondja, hogy milyen vele sokszor feldühít. Persze nem kérem számon rajta hiszen, akkor csak baj lenne belőle. De az, hogy a húgom sír és azt mondja bár otthonmaradnék na az nekem egy ilyen fájdalmas érzést kelt. Mint ha bűntudatom lenne, hogy elmegyek és otthagyom vele. Amikor anyu meghalt, akkor a húgom és én együtt vészeltük át. Apu, akkor is olyan volt, hogy gyerekek egyszer mindenki oda jut anyátoknak most jött el. Ez nekem is fájt de, akkor a húgommal együtt átvészeltük. Meséltem anyuról, vele aludtam, a temetésen a kezemfogta, hallgattam, ahogyan zokog és nyugtattam. De most olyan mintha elhagytam volna és ez a nő bántaná. Apu meg persze ennek a nőcskének ad mindenben igazat. Szeretném, hogy ha legalább odafigyelne a húgomra ha rám nem is, de ő még fiatal és kellene egy apa, aki ha kell ott van neki.

Sziasztok!

Beszéltem apuval, de szerintem semmit nem ért. Számára én az új felesége ellen vagyok, pedig anyámként kéne kezelni. Az új felesége persze hozta a formát, hogy műsírással előadja a gonosz lányod van nagyont. A húgommal nagyon jól elbeszélgettünk, amíg benem jött és kiabálni nem kezdett, hogy minek járok haza stb... Apa persze egyetértett vele és még azt is a fejemhez vágta, hogy fogadjam el anyu elment meghalt és soha nem jön vissza. Ezt a húgom is hallotta, aki sírt és a kiabálásnál meg is ilyedt. Én inkább eljöttem és egy barátomnál aludtam. Ennyit arról, hogy apu megért, csak elmondtam nyugodtan, hogy szeretném ha a felesége nem anyáskodna és figyelne a húmra ha ő dolgozik. Ezt értem el sajnos, hogy ilyen keselyű már lassan a húgomtól is eltilt.