Hogy kezeljem ezt a helyzetet? Tényleg nem szeret az anyám?

Igazából nem is értelek, miért nem húzol el onnan minél előbb?Megvárod míg idegileg tönkremész?Nem értem.Én már negyedannyi ok miatt is leléptem volna.

Leírom a saját gyerekeimet.Én nem vagyok ilyen anya,sőt.A gyerekeimmel barátok vagyunk szinte,mindent megbeszélünk, gyakran jönnek, szeretnek.

Ennek ellenére mind a 3 gyerekem elköltözött albérletbe bizonyos életkorában.24,19,25 évesek voltak pontosan.Őket is, minket szülőket is megviselt a különköltözés,de ez így normális, ha elkezdik a saját életüket külön.Ők akarták.Mindegyik albérletben kezdte.A nagy azóta férjhez ment, vettek egy kis kertes házat.A középső is férjhez ment,ők most keresnek házat,a fiunk még egyelőre marad albérletben, igaz hogy 80 ezer,meg a rezsi, de barátnőjével él legalább külön.Pénzt gyűjtögették, Fundamenta,CSOK, stb.Nehéz, de ha lesz párod, ketten el tudjátok érni hogy lakásotok legyen.De ha otthon maradsz, ebben a rossz hangulatban még barátod se igazán lesz.

Két lehetőséged van:

1. Tűrsz, kuporgatsz. A pénzért a munka mellett a nyugalmaddal is fizetsz. Az elvileg az életben legstabilabb/támogatóbb kellene legyen anyádtól érzelmi bántalmazást szenvedsz el.

2. Elköltözöl. Nyugodtabb leszel. Eleinte kevesebb pénzzel, majd jobb munkát találva többel.

Miért nem költözöl más városba?

Pl Egerben is sszoktak lenni kiadó szobák, általában 40-50-ért, de valamelyik nap is láttam 25-ért is.

Azért Eger elég nagy város, rengeteg a munkalehetőség.

Vagy mondjuk Debrecen közelében.

Nehéz elindulni idegen helyre, de ott akarsz meghalni anyád nyakán?

Nekem is ilyen az anyám. 18 éves korom óta a beszólásait hallgatom én is.

23 évesen költöztem el. Hitelt vettem fel a barátommal és vettünk egy házat. Én se nagyon tudtam félrerakni, mert fizettem a tanulmányaimat is.

Amíg ott laktam, fizettem mindennek a felét.

Ha idegbeteg kedve volt, mindig elkezdte mondani, hogy "mekkora egy undorító senki vagy/soha az életben nem lesz belőled senki /kitörölheted a s3gged a papírjaiddal / egy nagy nulla vagy, én már ennyi idősen külön éltem (nem önerőből amúgy...hanem apámékhoz költözött, majd apám vett külön házat. ő nem dolgozott, eltartották)/ egy mocskos parazita vagy, meddig élősködsz még rajtam? /ott rohadj meg ahol vagy! meg még sorolhatnám...

Főzni nem mindig lehetett, mert az "ő gázát" használtam.A gáztűzhelyet mondjuk én vettem, ő is használta..

A hűtéjébe ne pakoljak, mert kidobja az összes szaromat ami benne van...

Fenyegetőzött, hogy feljelent, megy a bíróságra hogy kitegyen innen. Másnap mintha semmi se történt volna...

Amúgy én se akartam bemutatni a barátomnak...mikor elhívott randira először..vissza is mondtam nem sokkal később. Belegondoltam, hogy mi lesz ha megkedvelem, találkozik anyámmal...tuti szakítás lesz. Nem érdemes bele se kezdeni.

Szerencsére jól kezelte a helyzetet, megértő volt.

A végén amikor elköltöztünk már az idegösszeroppanás szélén voltam. Azóta nem is beszélek vele.

Menj el amíg még nem késő.

Így nem lehet élni.

Hát kisszívem elhiszem hogy nem akarod albérletre kidobni a pénzt, viszont vagy ez, vagy az. Jó lenne, ha felnőtt fejjel gondolkodnál, nem úgy, mint egy kisgyerek, akit sajnálni, gyámolítani kell.

Le kell szakadni, ha nem akarod ezt elviselni. Sok felelősséggel jár az önmagadról való gondoskodás, de ha ehhez béna vagy lusta vagy, akkor otthon kell maradnod, és elviselned őket. Ez hosszútávon szr, és nem fog változni, ha viszont elköltözöl, az csak egy kis ideig szr, amíg beleszoksz, és hosszútávon jó lesz. Na, kell a keserű pirula, vagy szenvedsz tovább? Te döntésed...