Hogyan kezeljem ezt a helyzetet? Elvált szülő probléma.
Egyetemista vagyok Pesten, szüleim kb. 2 éve külön költöztek, hivatalosan majdnem egy éve váltak el.
Még anyummal és a szintén egyetemista tesómmal élek együtt.
Apum nagyjából egy másfél éve költözött össze a barátnőjével (hű de fura ezt 50-es éveikben járó emberekre mondani de végül is az )meg annak a fiával.
A problémám hogy alapból eléggé megviselt a válásuk és a mai napig is sokat gondolok erre. (bár tudom , meg érzem is hogy itthon kevésbé feszült a hangulat amióta elváltak de azért mégiscsak friss még). De ő egyre jobban erőlteti hogy én menjek oda hozzájuk, legyek jóban a nővel stb.
Én viszont nem kedvelem. Egyrészt személyiségre sem kedvelem (nem megyek bele hogy miért, rengeteg oka van), szerintem rossz hatással is van rá, meg érzem hogy a nő sem kedvel engem, látom ahogy rám néz, mások is akik találkoztak vele megállapították hogy látszik hogy nem bír elviselni. Illetve szerintem valahol érthető hogy amikor az ember szülei elválnak, a gyerek (holott már rég nem vagyok gyerek)fenntartással fogadja a másik barátját/barátnőjét és hogy ez egy nehéz helyzet amit talán soha nem fogok megszokni igazán.
Én kértem hogy ne erőltesse ezt rám, a kettőnk kapcsolata tartozzon kettőnkre, ne vonja bele. Elfogadtam hogy ők együtt élnek de számomra ez nem egyenlő azzal hogy jópofizok valakivel akit nem kedvelek és aki a háta közepére sem kíván.
Erre ő teljesen besértődött. Nem akarok vele rosszban lenni de ez a jópofizás sem hiányzik.
válasza: válasza:Szerintem ha nem kedvelitek is egymást, egy alap kulturált viszonyt ki kellene tudni alakítani. Nem életszerű az sem, hogy apád teljesen szétszakadjon, és kettős életbe kényszerüljön.
Ha valami konkrét bajod van vele, akkor próbáld megbeszélni vele, ha nem megy, akkor mondd el apádnak, hogy ne EZÉRT NEM. De akkor legalább megpróbáltad.
Nem kell folyton jópofizni, de élből teljesen elutasítani sem. (Tudom, más helyzet, de én a nagyanyámmal "jópofiztam" évtizedeken át kizárólag apám kedvéért, de neki fontos volt, hát megtettem, és nem "bántam meg", úgy érzem, ez volt a kulturált megoldás.)
válasza:Te tényleg huszonéves egyetemista vagy? Tizenéves kis libuskának tűnsz.
50 éves embernek miért ne lehetne barátnője, mi fura van ebben kimondani? Nagyon éretlen vagy. És nem, nem érthető, hogy a felnőtt gyerek fenntartással fogadja a barátnőt. Egy magadnak való önző alak vagy, nem xsodálom, hogy apádnak rosszul esik. Neki is jár a boldogság. Vagy mit vársz tőle, felnőtt fiacskája miatt élje le egyedül az életét?
Igen, felnőtt huszonéves egyetemista vagyok.
Igenis úgy furcsa kimondani hogy az apámnak barátnője van hogy 27 évig együtt éltek az anyámmal és én ebbe nőttem fel.
Önző az ebben a sztoriban nem én vagyok, részletekbe nem mennék.
válasza:Amúgy bírom hogy felteszek egy teljesen normális kérdést mindenféle utálat nélkül, telhesen normálusan és én vagyok leoltva. De úgy hogy semmi hülyeséget nem csináltam mint sokan ahol teljesen jogos lenne. Úgy ítélnek el itt sokan, úgy titulálnak hisztis gyereknek hogy fogalmuk sincs a körülményekről. Nyilván nem is lehet én el sem várom, meg semmi szándékosan ki sem fejtek dolgokat, nyilván mert anonim oldal, a kérdés szempontjából nem érdekes és mert rengeteg lenne.
Nem süt belőlem az utálat de nyilván vannak fenntartásaim. Nem vagyok robot, vannak erzelmeim amik nyilvan valamennyire látszanak is arcomon de ez se nem alpári se nem udvariatlan. Furcsa is lenne.
De csak hogy egy kis betekintést nyújtsak a nő az anyámat sározta és küldte el melegebb éghajlatokra elég...proli módon emailben, belelavatkozva a magánéletébe, az anyagi dolgaiba (amihez ugyebár semmi köze, gyerektartás és minden más) és gyakorlatilag elküldte a halálba. Holott ebbe a sztoriba (minden elfogultság nélkül,a lehető legobjejtívebben) nem ő volt a nagyobb hibás, mondhatni csak az volt a hibája hogy nem vált el hamarabb.
Ezek után árulja el nekem valaki hogy ki az a marha aki nem utálna valakit aki az anyjára küld kígyót,békát (aki alapból semmi rosszat, semmi elítélendőt nem tett, tisztességesen nevel, iskoláztat és minden tőle tehetőt megtesz hogy jó életet biztosítson a gyerekének)?
És még ha hisztis gyerek is lennék a tényeken nem változtat semmit.
Bár van sejtésem hogy akik ennyire elküldtek a francba (akinek nem inge...)második nők/csaalád és kapcsolat rombolók (akár nő, akár férfi) és nehéz a beismerés hogy akár ők is lehetnének ilyen helyzetben.
válasza:Én nem kértem/akarom hogy a nő engem elfogadjon. Nem érdekel az ő véleménye. Tőle én semmit sem várok.
Az apámtól se sokat, annyit hogy ne erőltesse rám. De mint említettem épp ez a problémám hogy most ez az újabb mániája.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!