Anyum nem tudja elfogadni, hogy nem szeretnék saját gyereket és az új barátnőm sem tetszik neki. Mit tegyek, hogyan kezeljem?
33 éves vagyok. Eddig anyagi okok miatt és persze azért, mert nem volt senkim, anyukámmal éltem (még élek is). Egyedüli fia vagyok, nincs testvérem. Sokszor nyaggatott már korábban, hogy szedjek már össze valakit, meg hogy neki mikor lesz már végre unokája, de mindig mondtam neki korábban, hogy ha össze is szedek valakit, akkor ott semmiféle esküvő nem lesz és gyereket sem akarok semmiképpen sem, elképzelhetetlennek tartom. Én ha valakivel összejövök, élvezni akarom az életet, stb. Úgy néz ki, hogy eddig nem vette ezt komolyan.
De most összejöttem egy nővel, akinek már van egy kislánya. Nagyon nagy az összhang kettőnk között, ő sem akar már újabb gyereket, ezt meg is beszéltük, valamint minden más ilyen dologban is teljes mértékben együttértünk, nagyon nagy az összhang és a nézeteink is mindenben egyeznek.
Amikor bejelentettem itthon, hogy ez van, anyunak nagyon nem tetszett a dolog. Mondta, hogy ő már biztos nem fog nekem szülni. Mondtam neki, hogy pont ez a lényeg, de ezt már eddig is mondtam mindig. Látom, hogy nagyon nem tetszik neki a dolog és a csaj sem. Most besértődött, hogy hogy lehetek ilyen önző, mert ő unokát szeretne meg minden, de mondtam neki, hogy azért, mert ő unokát szeretne, akkor nekem kényszerből olyan dolgot kellene egy életre bevállalnom, amit nem akarok?! Most kicsit összevesztünk, de nem akarok haragban lenni vele.
Én nagyon jól érzem magam így, nem fogja fel.
Mindenképpen elköltözöm, ez már tény. Szerintetek hogyan kezeljem a dolgot?
Külön laksz tőle? Akkor semmi köze hozzá.
Élvezed a mamahotel kényelmét? Akkor ez van, az ott lakással a mindenbe beledumálás is együtt jár.
Aki egykor szeretett volna gyereket, az nyilván szeretne unokát is. Ezzel nem tudsz mit kezdeni. A világ legtermészetesebb dolga, hogy egy szülő ebben is méri a csaldja sikerekét. Különösen akkor, ha csak egy gyereke van.
Kicsit személyesebben megközelítve, én örülök, hogy inkább így döntesz. Az írásod alapján nekem az jött le, hogy nagyon nem neked való az ilyesmi.
Mondd meg neki, hogy szülnie kellett volna még pár gyereket, akkor talán lenne unokája...
Te meg sürgősen szakadj le róla, mert nem egészséges, hogy még vele laksz, és irányítani. akar
Ahhoz semmi köze, hogy te szeretnél-e gyereket vagy sem.
Én sem szeretnék, ezt anyu elfogadta, hiszen a magánügyem.
Ennek tükrében csak a választásodat nem értem: ha nem akarsz gyereket, akkor hogy fogod elviselni a barátnőd kislányát?
Annak én sem örülnék, ha a fiam más gyerekét nevelné, annak ellenére, hogy sajátot nem akar.
Lehet, hogy a barátnőd kissé érdekember?
Neki így egyszerű a helyzet, mert nem sok olyan balekot talál, aki felneveli a számára idegen gyereket.
#6 nem a barátnő az érdekemer, hanem a kedves Kérdező. Annak ellenére van együtt egy családos nővel, hogy ő maga nem szeretne gyereket. Jó az anyukával lenni, a gyerek meg ilyenkor a megkerülhetetlen kolonc szokott lenni, sajnos.
Amúgy nem könnyű gyerekkel normális térsat találni. Nem olyat, aki ugy dugja meg az anyukát, hogy közben elviseli a gyereket, hanem olyat, aki tényleg elfogadja, tudja szeretni a másik családját.
"Ennek tükrében csak a választásodat nem értem: ha nem akarsz gyereket, akkor hogy fogod elviselni a barátnőd kislányát?"
Pont ezt akartam kérdezni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!