Mit csinaljak, ha a lanyom sir az Erasmus feleven es minden nap felhiv vagy megirja, hogy haza akar menni?

Tegye a dolgát amiért odament, ne a többiekkel foglalkozzon!

Amúgy nem is értem mi a baja azzal, hogy mások nem tanulnak?

Attól ő még tanulhatna, ha akar.

Kerrssen valami tanart, gyakorlatvezetot vagy csoporttarsat es mondja onkentesen segiteni akar valamilyen kutatasi temaban. Vagy fekudjon ra a nyelvre.

Miota van kint? Az elso hetek nehezek. Mast is ismerek aki az elso honapban nagyon hazavagyott utana meg talalt maganak normalis elfoglaltsagot es a nyelvet is tokre megtanulta.

Biztasd, hohy ugyes es kibirja. Legalabb a nyelvi kornyezetet probalja elvezni es olyanokkal baratkozzon akik ott elnek.

Már csak azért kérdeztem, bulizós-e, (én egy anyuka vagyok), mert olvastam az egyik barátnőm lányának a blogját, Erasmuson volt ő is. Hát, ott lényegében a bulizásról szólt szinte az egész.

Nekem amúgy mindegy volt, csak arra gondoltam, hogy nem mindenki érezné azért jól ott magát.

(Lányom távol-keleti egyetemen volt most fél évig, ott mondjuk nem a buliról szólt.)

Az erasmus nem a tanulasrol szol, hanem a bulizasrol jobb esetben megismerheti a varost, orszagot.

Lanyom is volt kint egy hetet birt ki Lengyelorszagban. Szo szerint minden nap a sarga foldig ittak magukat a tobbiek es ennyi volt.

Ha nem tud beilleszkedni jobb ha hazajon.

Bárcsak 20 évesen lenne az embernek annyi esze/világlátása/tapasztalata, mint pl. 40 vagy évesen. Ahogy halad előre az ember a korban, úgy látja, hogy a korábbi évei sokkal könnyebbek, szebbek, jobbak voltak.

Azt kell neki mondani, hogy majd 50 évesen legalább lesz neki egy szép emléke, ha majd visszaemlékezik a múltjára.

Mondd neki, hogy felnőtt nő, viselkedjen is úgy.

Lehet hogy a lányod szerint a többiek csak buliznak. De az is lehet, hogy a többiek szerint a lányod egy suttyó, aki mindenért hisztizik, folyton a tanuláson jár az esze és egy percre se képes elengedni magát és leszállni a magas lóról.

Neki kell alkalmazkodnia. Lehet hogy ha a felszín alá nézne, észrevenné, hogy mások is tanulnak, csak másképp.

Nekem is volt olyan csoporttársam, hogy kívülre azt mutatta, hogy heti 3-4 buli és kocsmázás reggelig, de sokszor mégis felkészültebb volt mint én, aki délután szigorúan tanult, és ha segítséget kértem valamiben elsőként válaszolt. Persze volt olyan bulizós is, aki tényleg csak annak élt, de ő ki is hullott. Okostojásból is volt sfej. És tanulásmániások is simán csúsztak éveket.

Próbálni kell felvenni velük a kapcsolatot, aztán majd valahogy csak lesz.