Szerintetek mennyire elítélendő, ha valaki nem gondozza idős, beteg szüleit?

Mielőtt jönnének a válaszok, leírok egy idevágó történetet.

Közeli ismerősöm 8 évig gondozta idős, ágyban fekvő édesanyját. Nem volt egyszerű helyzet, a férje fiatalon meghalt, a lánya a családjával külföldön él és ritkán járnak haza, az unokatestvérei meg nem nagyon foglalkoztak vele. Ezt csak azért írtam, hogy magára maradt a rokonságból. Ő maga ragaszkodott hozzá, nem akarta otthonba "dugni" anyukáját. Eleinte sosem, de a későbbiekben rengeteget panaszkodott, mikor találkoztunk, hogy fizikailag lerobbant anyja sajnos szellemileg is elég gyorsan leépült, ezért sok mindenbe belekötött (hideg volt a leves, nem volt jó az étel). A helyzetet csak az idős édesanya halála "oldotta meg", ennek lassan fél éve.

De az a korábban életvidám asszony, akinek mindannyian ismertük, az már nincs. Ő maga idegileg teljesen roncs lett és nem tudja, hogy talpra állhat-e ebből a helyzetből. Azért egy magatehetetlen, szellemileg is leépült emberrel, még ha az anyja is, akit szeretett, együtt élni nyolc évet, szinte folyamatos felügyelettel, az bizony tényleg kiidegelhet bárkit.

A kérdésem ezzel kapcsolatban a következő lenne: Ilyen helyzetben kötelességed ápolni a beteg szülőt (és akkor te magad, meg a családod is tönkremegy idegileg, én nem hiszem, hogy bárki is szívesen vállalná), vagy pedig a kényelmet választod és vele együtt megbeszéled, hogy neki szakemberek segítsége kell majd a továbbiakban.

Egyáltalán az is kérdés: az idős emberek nagyobb része ápolásra, folyamatos felügyeletre szorul (ezalatt egész naposat értek), vagy inkább elég időnként meglátogatni őket, de amúgy képesek magukat ellátni?

Nehéz a kérdés, ezért komoly véleményeket kérek. De nem saját problémámat akarom megoldani, csak általában kérdeztem, ki mit gondol róla.