Mit csináljak, ha depressziós vagyok és a szüleimet nem érdeklik?

Szia! Én is ilyen voltam csak annyi különbséggel hogy engem az iskolában terrorizáltak. Emiatt volt hogy iskola mellé mentem haza lógtam sírva...Én nem mondtam el a szüleimnek de amikor felső tagozatba jártam ott már minden kijött belőlem. Másik iskolába nem mentem hanem eltűrtem az egész basztatást, amik nagy sebeket ejtettek a lelkemben. Az egész életemre kifog hatni ez az iskolai terror. Én ott szúrtam el, hogy már elsőre nem szóltam a szüleimnek róla de akkor meg még jobban csinálták volna. Aztán jött a középsuli ott is rengetegen b*sztattak azért mert visszahúzódó gyerek voltam mindig. De soha nem ejtettem magamon egy vágást sem emiatt, csak elhíztam...Én azt mondom nem éri meg. Nem tudhatod hogy az életed egész végig egy romhalmaz lesz. Ha majd jóra fordul minden (ez attól függ, hogy teszel ellene), akkor ott lesznek a hegek rajtad, amik emlékeztetni fognak, hogy mi történt veled a múltban. Szerintem nem ér ennyit. Mindig előre kell nézni és sose hátra. Ami volt elmúlt. Nem élhetünk a múltban mert akkor nem lesz jövőnk. Sok sikert kívánok neked és próbálj meg beszélni a szüleiddel vagy ha velük nem akkor a suliban szólj egy tanárnak vagy az iskola pszichológusnak, hogy beszéljenek a szüleiddel ugyanis ez ki fog hatni a jövődre. Nem jó irány, most kell változtatni.

Én úgy segítettem magamon ilyen helyzetben mikor fiatal voltam , hogy elkeztem pszichológiai könyveket s ezzelfoglalkozo dolgokat olvasni segít hidd el amikor a magad problémáját le tudod vezetni, hogy miért és hogy kerültél mély pontra akkor ha még van a hiba onnan megint fel tudod építeni magad... Kitartast

Bocsi a kész-kusza írásért

Nagyon jól teszed, ha megadod az esélyt a pszichológusnak, hogy segíthessen! Örülök, hogy jól alakulnak a dolgok.