Mit csináljak, ha depressziós vagyok és a szüleimet nem érdeklik?

Szia!

Biztosan nagyon nehéz számodra ez a helyzet, hiszen az általad leírtak alapján a szüleiddel nem tudod érdemben átbeszélni a problémáidat. Vannak erre a célra specializálódott lelkisegély szolgálatok, ahol a neved megadása nélkül beszélhetsz az érzéseidről. Szerintem egy ismeretlennek néha könnyebb beszélni a dolgokróló. Kifejezetten tinik hívásait várják például az ifjúsági lelkisegély szolgálatnál. Korábban már hívtam már őket én is, nagy megnyugvást adott, hogy ki tudtam beszélni magamból a rengeted feszültséget okozó dolgot.

Először is ne feledd hogy mindenki egyedi és pótolhatatlan.

Majd mond magadnak, hogy erős vagy és letudod küzdeni a depressziót, mert azzal nem lehet megoldani semmit, és az aggodalommal.

Valamint a helyes étkezés és gyakori mozgáson kívül imádkozz Istenhez is, hogy segítsen meg és előbb utúbb elhagy a félelem és az aggodalom is.

Mond magadnak, hogy erős vagy.

Mit mond a szíved és a lelked? Hogy boldog szeretne lenni nem? Mennyire boldog? nagyon..nagyon boldog...

Benne ott van mindig a remény, ami megerősít minket, hogy később jobb és szebbek lesznek a dolgok.

Ha a remény megvan akkor vele együtt a hajtóerő és akarat is megjön majd. Igen is erősek vagyunk és feltudunk állni, megcsináljuk magunknak, lesz munkánk, állásunk, tudunk finomat enni, jó helyekre menni, barátokat szerezni...Lassan de biztosan, mert a remény tartja a kezünket és visz előre.. és meglásd Isten és Jézus is megsegít, hogy megjöjjön a jókedved ..

Sétálj egyet, nézz milyen jó idő van és meglásd menni fog...

Itt van egy motiváló videó:

https://www.youtube.com/watch?v=iNn-VH5Lx58

és egy nyugtató videó:

https://www.youtube.com/watch?v=pwp1CH5R-w4

Nézd meg őket, remélem segít..

Jobbulást.

Ne feledd a remény erős.

"nyilván más tanácsot ad az ember egy 11 ès egy 17 èvesnek"

11 évesnek itt nem tanácsot szokás adni, hanem jelenteni szokás a kérdését, hozzászólását. Az ő saját érdekében.

20 évesen is ilyen leszel, ne aggódj. :)

Ezen az agyturkász nem segít.

És ezt nem bántásból mondom, egyszerűen depresszív vagy + aszociális.

Velem is ez van, bármikor be tudok depizni. Általában van is oka, de ez most mindegy.

Nem tudom mi olyan hihetetlen az embereknek abban, hogy egy 11 éves helyesen ír és szarul érzi magát. Én is ilyen voltam pl.

Szóval. A vagdosást most hagyd abba. Én is annyi idősen kezdtem mint te, és évekig csináltam. Most 20 éves vagyok, nem vagyok teljesen meggyógyulva de már nem bántom magam. Nagyon nehéz volt leszokni róla még most is vannak gondolataim. Egy életre megnyomorítod magad ha rászoksz és ha észre is veszik a szüleid, nem úgy fognak reagálni ahogy elképzelted. Nálunk pl ott trágyázott az elefánt a szoba közepén és senki nem akart beszélni róla. Amit tudok tanácsolni, hogy gondolkodj. Olvass pszihológiával foglalkozó könyveket. Ha sokat gondolkodsz azon miért érzel így akkor sikerül kívül helyezned magad a problémán és jobban átlátni. (Ezt úgy, hogy azt mondtad, nem akarsz pszihológushoz menni). Sok dolog lesz még amire rájössz és fájni fog. Pl nem ismernek a szüleid rendesen, soha nem is fognak, az élet értelmetlen, folyamatos kompromisszumokat kell köss hogy életben tudj maradni, a rendszer igazságtalan, az emberek hazudnak, nem bízhatsz senkiben csak magadban, a naívakat kihasználják stb.

Minél előbb tanulod meg ezeket annál jobb, mert akkor le tudod győzni a gyerekes ábrándjaidat és miután nagyon mélyen leszel rá tudsz jönni hogy van értelme visszajönni és pozitívabbnak/realistának lenni. Ha beszélgetni szeretnél privátban az ajtóm nyitva áll