Te mit reagálnál ha arra utaló jeleket észlelnél hogy a gyereked depressziós?

Kapásból nem diagnosztizálnám- a depresszió nem ugyanaz amire manapság ráfogják az emberek. Szóval kedvetlenség, rossz hangulat NEM azonos a depresszióval.

Ezzel együtt: ha látnám hogy letört, kedvetlen a gyermekem, megpróbálnám kideríteni mi a gond, és SZÜKSÉGE van-e segítségre. Remélem van hozzám annyi bizalma hogy elmondaná mi bántja. Sokszor ez is elég,a fiatalok maguktól is képesek megtalálni a gondjaik megoldását. Ha egyedül nem boldogul, akkor van benne annyi józan ész hogy ő maga kérjen segítséget. És én szívesen segítek is ha tudok. Ha akkora a baj hogy együtt sem boldogulunk, akkor meg külső segítséget kérnék, legyen szükség orvosra, vagy bármilyen másik szakemberre.

Nem biztos, hogy rögtön depressziósnak kell titulálni, ahhoz nagyon sok tünet megléte kell huzamosabb ideig. A kamaszok gyakran levertek, kedvtelenek minden ok nélkül is, ha pedig történik valami, azt is rosszabbnak fogják fel a valóságnál.

Én megkérdezném, mi a baj. Sokszor szimplán attól jobb lesz, hogy valaki meghallgatja, még ha nem is tudod megoldani az adott problémát. Ha nincs különösebb oka, és/vagy egy hónap után sem múlik el az állapot, elvinném pszichológushoz.

Azért nem mennék rögtön orvoshoz, mert attól egy kamasz még inkább úgy érzi, hogy vele van a baj, és hogy "selejt" a kortársaihoz képest, hiába segít.

Én tudom, átéltem már ezt kamaszként, csak nem depresszióval, hanem evészavarokkal.