Mi tegyek ha a családom nem ért meg engem mert depressziós vagyok?

Öngyilkossági gondolataim is voltak már. L/26

Nem csodálom ilyen támogató családban, szerető Anyával. Remélem az ironia átjön. :( Menekülj el ebből a környezetből,és ajánlom a mérgező szülők cimű könyvet.

1. lépés:

Tudatosítsd magadban, hogy nincs semmi baj veled. Anyukádék nem azért aláznak, mert baj van veled, hanem mert kell nekik valaki, akin le tudják vezetni a feszültségüket, akit alázni tudnak, akinél azt tudják érezni, hogy többet érnek. Valójában itt velük van probléma, és nem veled.

2. lépés:

Most hogy már megértetted, hogy ők valójában a saját problémáikat vetítik ki rád, már sokkal-sokkal kevésbé fognak rád hatni az alázásaik. Tudod, "egyik fülön be, a másikon ki". Így egyre jobban át fogod látni a játszmáikat, egyre jobban nőni fog az önbizalmad.

3. lépés:

Most hogy már erősebb vagy lelkileg, és tudod miről szólnak a játszmáik, a legközelebbi alázásra mondhatsz egy olyan őszinte mondatot, hogy "Nagyon fáj, hogy ezeket mondjátok, de én így is elfogadlak és szeretlek titeket!". A szeretleket kihangsúlyozva.

Ettől hatalmas bűntudatuk támad, és szép lassan összeomlanak a játszmáik, és talán ők is ki tudnak lépni ezekből az ördögi körökből.

4. lépés:

Munkát találsz, sikeres leszel, és elköltözöl tőlük.

1. Elmész dokihoz

2. Keresel új munkát

3. Elköltözöl! Ha más lehetőség nincs elmész az önkormányzatra,családsegítőbe,népjóléti szervezetekhez,egyházakhoz, Karitas, hajléktalanokat segítőkhöz stb.. Segíteni fognak hogy legyen hol laknod. Kapni fogsz valahol egy szobát.(Nekem is ezek a szervezetek segítettek anno, amíg talpra nem álltam.)

Sajnos nagyon sokan kénytelenek ilyen mérgező "családi" környezetben élni a fiatal éveiket. Valamiért Magyarországon sokan úgy gondolják, hogy attól lesz sikeres és erős a gyerekük, ha a sárga földig ledorongolják, állandóan szidják, szapulják, gúnyolódnak vele. Aztán meg vannak lepődve a változatos eredményen, ami a hirtelen örökre elköltözéstől a család kiirtásáig terjedhet.

Nem kell keresned a megértésüket. Akármennyire ők a családod, sajnos ők buta és önző emberek. Ha nem pont közéjük születtél volna, az ilyeneket messze el is kerülnéd. Ezt kellene tenned: fognod a cókmókod és elköltözni otthonról. Ennek azonban sajnos Magyarországon rendszerint anyagi akadálya van, és ezzel az ilyen mérgező emberek megint csak szeretnek visszaélni.

Azt javaslom, próbálj meg valami munkát találni Budapesten vagy egy nagyobb városban, ahol kicsit többet kereshetsz és a saját lábadra állhatsz. A szociális fóbiát úgy kell legyőzni, ahogyan én is tettem: csináld pontosan azt, amit félsz megtenni. Beszélj idegenekhez, beszélj nyilvánosság előtt, ne arra várj, hogy a társadalom majd beenged, hanem rúgd rá az ajtót, menj be és vedd el, ami jár. Ülj le a legnagyobb fotelbe, mert az a tiéd, és senki nem fogja megkérdőjelezni ezt a jogod.

Itt egy tipp: jelentkezz rendőrnek vagy katonának. Ott egyrészt csak fizikailag kell megfelelni, szaktudást nem várnak el. Az unokahúgom veled egykorú, enyhe gerincferdüléssel, nulla kondival és egy szál érettségivel simán megfelelt, most is javában járőröz. Ő is súlyosan depis volt, pont mint te, de a cégnél kap ingyen terápiát, amiért egyébként qwa sokat kellene fizetnie. Egy-két év szolgálat után pedig szerelj le, aztán menj ki egy másik országba, és ott jelentkezz biztonsági cégekhez dolgozni. Arra mindig van szükség, és egy exrendőrt örömmel felvesznek, a magyarországihoz képest sokszoros fizetésért.

A katonai fegyelem, a szigorú napirend és a közösség egyébként jót tesz a szorongásnak. Csak bírd elviselni a kiképzést!

Utolsó, én nem vagyok képben, de a rendőrségnél/katonaságnál már nem jellemző az újoncok alázása, csicskáztatása?

Mert ha igen, akkor félek, az nem fog túl jót tenni a kérdezőnek.