Depressziós a csalàdban. Hogy lehet neki segíteni, ha ő maga nem hisz a javulàsban?

Ez nagyon szar ügy.

Én egy évvel ezelőtt reccsentem be úgy, hogy kb WC-re nem bírtam kimenni.

Az igazság az, hogy most se vagyok 100-as, de már kezdtek megjelenni a jelek, hogy erre hosszútávon rá fog menni az életem.

Depressziot egyedül nagyon nehéz leküzdeni. Depresszív embernek segítség kell méghozzá szakember akihez terápiára jár, és közben gyógyszert szed.

A környezet nem tud semmit tenni, úgy kell kezelni mint máskor, nem kell eröltetni neki semmit. A gyógyszerek és az orvos tud segíteni, és szinte minden esetben teljes javulás lesz, habár ha valaki depresszioba esett vissza eshet máskor is.

Neked most arra kell ösztönöznöd, hogy eljusson orvosig.

Azért a környezet is hozzá tud tenni.

Ha a gyógyuláshoz nem is elegendő mértékben, de tud tenni.

Méghozzá abban hogy biztosítják az alanyt arról hogy bármikor meghallgatják, megértik őt.

Pl. én elég rossz élethelyzetbe, zsákutcába kerültem és az elmúlt fél-háromnegyed évben egyre rosszabbul vagyok lelkileg és nem tudok kimászni, nem látom a megoldásokat, már a testi egészségem is kezd rámenni.

Már nem érdekelnek a korábbi hobbijaim sem, a barátaim sem, nem tudok már vidám lenni, egy percre sem. Nem tudom hogy hol kezdődik a depresszió, ez már az-e vagy sem.

De rátesz egy jókora lapáttal az hogy egy árva lélek nem kérdezi meg hogy "te barom, akarsz róla beszélni"? A szülők, testvér, senki. Sőt, még ők háborodnak fel hogy nem 30 méter széles mosollyal az arcomon járkálok. Miközben nagyon jól tudják hogy mi van velem és miért.