Van itt olyan férfi akinek a második felesége/élettársa nem tudta elfogadni az előző kapcsolatából származó gyerekét? Mi lett a történet vége?

Hát nekem van fogalmam mindkét szerepről, mivel nekem is vannak gyerekeim, de én is nevelem másét.

Mivel a szülő nem tud nem szülő lenni (jó esetben - de most őszintén Kérdező, kinek kell egy olyan pasi aki eldobja a gyerekeit egy nőért), ezért "csomaggal együtt jön". Ha nem tetszik, válassz másik pasit. A másik gyerekeinek elfogadása olyan alap, amiből nem szabad engedni.

A másik szerepben is vagyok egyszersmind, mert a feleségem is hozott magával 2 gyereket. Ezt az ember átgondolja, és a szerint cselekszik, amit vállalni tud. Én átgondoltam, bevállaltam. (És ugye az megvan, hogy egy nő esetében ez még keményebb, mivel a gyerekei 24/7 nála laknak, míg egy férfi többnyire csak hétvégén hozza át a gyerekeit, a legtöbbjük azt is csak 2 hetenként.)

Együtt élek a gyerekeivel, elfogadtam őket, és nevelem őket (módjával, mivel azért nem én vagyok a vér szerinti apjuk).

Szóval igen Kérdező, van fogalmam, hogy ez mivel jár.

Szerintem nincs baj a felfogásoddal. Csak neked nem való gyermekes pasi. Szerintem engedd el szerencsétlent, ne kényszerítsd arra, hogy miattad elhanyagolja a gyerekeit. Keress gyerektelen pasit.

El kellene már fogadniuk az embereknek nemtől függetlenül, hogy ha a kiszemeltnek gyereke van, az ezzel jár, csomagban van.

Ha nem tudom elfogadni a gyereket, nem állok bele a kapcsolatba.

Ez olyan, mint pl ha valaki boldog házasságban él, nem hajtok rá akkor sem ha amúgy tetszik és nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy beleszeretek, mert ez nem így megy.

Vannak dolgok, amiket nem csinálunk és kész. A szülő elmarása a gyerekétől is ilyen.

Nem is értem hogyan kellhet egy nőnek olyan férfi, aki tesz a gyerekére miatta.

Evidens, hogy aközössel is megtenné.