Mivel lehet túltenni magad azon, hogy az egyik szülőd nem szeret?

8 éves koromban elváltak a szüleim. Az apám egy darabig látogatott, aztán már nem volt kedve. Ha hívtam, nem hívott vissza, ha emailt írtam neki, nem válaszolt rá. Semmilyen üzenetet nem írt, szülinapi, semmi. Mármint egy pár évig írt, de utána semmi.

Nem olyan ember, akiről így ránézésre rosszat gondolnál, nem alkoholista, nem gonosz, a barátai meg kollégái kedvelik meg jófejnek tartják, tehát nem egy ilyen társadalmilag lezüllött senki, aki amúgy se tud mit kezdeni az emberekkel. Látszólag tök normális ember és valamiért velem mégse akar beszélni. Biztos, hogy nem anyukám tett róla, mert mikor Facebookon próbáltam vele beszélni, arra sem reagált, pedig aktívan posztolgat mindenfélét.

Láttam, hogy született egy féltestvérem, akivel tök kedvesen bánik, és mindenki dicséri őket, hogy jajj milyen aranyosak. Írtam neki, hogy nagyon aranyos a kistestvérem és szívesen találkoznék vele. Erre sem írt semmit.

Én nem vagyok gáz ember, elvégeztem az egyetemet, van jó állásom, nem akarok rajta élősködni, csak hát ő az apám. Fel tudom fogni ésszel, hogy ő nem kíváncsi rám, de nem értem miért. Sajnos ez engem nagyon bánt, sokszor sírtam miatta, nem értem, hogy miért nem szeret. Szerintetek mit tehetnék? Hogy lehet mégis ezt elfogadni, hogy az ember szülője semmibe veszi a gyerekét? Nem tudom megérteni, hogyha annyi rossz gyerek van a világon, akit mégis szeretnek, én meg nagyjából tök normális életet élek, akkor engem miért nem szeret? Próbáltam nem foglalkozni ezzel, de nem megy, mert a környezetemben rajtam kívül kb mindenkinek van apja és ez újra és újra eszembe juttatja, hogy az én apám milyen.