Mivel lehet túltenni magad azon, hogy az egyik szülőd nem szeret?
8 éves koromban elváltak a szüleim. Az apám egy darabig látogatott, aztán már nem volt kedve. Ha hívtam, nem hívott vissza, ha emailt írtam neki, nem válaszolt rá. Semmilyen üzenetet nem írt, szülinapi, semmi. Mármint egy pár évig írt, de utána semmi.
Nem olyan ember, akiről így ránézésre rosszat gondolnál, nem alkoholista, nem gonosz, a barátai meg kollégái kedvelik meg jófejnek tartják, tehát nem egy ilyen társadalmilag lezüllött senki, aki amúgy se tud mit kezdeni az emberekkel. Látszólag tök normális ember és valamiért velem mégse akar beszélni. Biztos, hogy nem anyukám tett róla, mert mikor Facebookon próbáltam vele beszélni, arra sem reagált, pedig aktívan posztolgat mindenfélét.
Láttam, hogy született egy féltestvérem, akivel tök kedvesen bánik, és mindenki dicséri őket, hogy jajj milyen aranyosak. Írtam neki, hogy nagyon aranyos a kistestvérem és szívesen találkoznék vele. Erre sem írt semmit.
Én nem vagyok gáz ember, elvégeztem az egyetemet, van jó állásom, nem akarok rajta élősködni, csak hát ő az apám. Fel tudom fogni ésszel, hogy ő nem kíváncsi rám, de nem értem miért. Sajnos ez engem nagyon bánt, sokszor sírtam miatta, nem értem, hogy miért nem szeret. Szerintetek mit tehetnék? Hogy lehet mégis ezt elfogadni, hogy az ember szülője semmibe veszi a gyerekét? Nem tudom megérteni, hogyha annyi rossz gyerek van a világon, akit mégis szeretnek, én meg nagyjából tök normális életet élek, akkor engem miért nem szeret? Próbáltam nem foglalkozni ezzel, de nem megy, mert a környezetemben rajtam kívül kb mindenkinek van apja és ez újra és újra eszembe juttatja, hogy az én apám milyen.
válasza: válasza: válasza:Kedves Kérdező!
A szívem szakad meg az olvasottakon, olyan szomorú ilyenek történnek a világban.
Próbálok a legjobb tudásom szerint válaszolni neked. Nem biztos hogy segítek és lehet hogy tök butaságot írok, ezért elnézést kérek.
Furcsa és nagyon bonyolult dolog az emberi lélek, néha nem értjük hogy miért viselkednek így vagy úgy az emberek. Az embereket nagyon sok esetben a sérelmei, a sebzettsége irányítja és ez nem jó dolog. Ösztönöse cselekszenek, ahelyett hogy tudatosítanák az érzelmeiket.
Már önmagában borzasztó ha egy család szétbomlik, de annál inkább ha egy gyermeknek szüksége van az apai szeretetre és nem kapja meg valami oknál fogva.
Miert van ez? Miért döntött úgy az apa ahogy? Nekem az legelső gondolatom az volt miközben olvastam, hogy anyukád miatt. Talán anyudat idealizálja benned, akit nem szeret, és valamiért szétmentek. Lemondott a családról, lemondott anyudról és rólad, végleg el akar titeket felejteni. Fogalmam sincs mi történt, de abban is biztos vagyok, hogy bár jó színben tűntetted fel az apukádat, érzelmi szempontból még nem nőtt fel, infantilis aki valamiért nem akar felelősséget vállalni érzelmileg. Nehogy azt hidd hogy ő most annyira boldog a másik családdal, a féltestvéteddel. Ő jól tudja hogy te vagy neki és abban is biztos vagyok hogy szenved, még ha a szőnyeg alá is seper téged.
Hogyan lehetne őt elfelejteni? Ez nehéz kérdés, hiszen nincs az agyunkban egy törlés gomb, amivel el lehetne törölni mindent. Mégis van egy megoldás, de ez fájdalmas. Tudnod kell hogy minden változás fájdalommal jár, és a fájdalom jó dolog, mert nélküle nincs fejlődés. Ha így marad továbbra is a helyzet, egyszerűen el kell gyászolnod őt, el kell temetned magadban, el kell tenned őt a megfelelő helyre az életedben, mert ha nem teszed meg, életed végéig ott fog bűzölögni és ezt te sem akarod. Erre egy módszert tudok, mégpedig hogy kiadsz mindent magadból, őszintén tényleg mindent! Fogsz egy papírt és egy tollat és írsz neki egy hosszú üzenetet amiben elbúcsúzol tőle, megköszönve minden jót, leírva az összes fajdalmad, az összes érzésed vele kapcsolatban, de ezt a levelet soha nem adod át neki, hanem eltemeted.
Arra bíztatlak hogy semmiért ne okold magad, te nem tehetsz semmiről bármi is történt a múltban! Hogy rendezd magadban a történeseket, utazz vissza a múltba és érezz együtt magaddal, azzal a gyermekkel aki ott állt tétlenül.
Sok sikert kívánok neked!
válasza:
válasza:Nekem is elváltak. Apukám nem foglalkozott velem. Próbáltam kapcsolat kialakítani vele, amikor nagyobb lettem. De nem volt rá vevő. Elfogadtam és én se erőltettem tovább.
Nem tudom, miért, de engem nem érdekel. Mások szeretnek. Anyukám, nagyszüleim, unokatesók. És persze a barátaim. Az ő szeretetük fontosabb. Illetve szerencsés vagyok, hogy ők vannak nekem.
Azzal foglalkozz, amid/akid van. Ne azt nézd, hogy mi/ki nincs.
válasza: válasza: válasza: válasza:Én pl megszoktam
12 eve nem láttam apámat
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!