Anyum kevésbé szeret?
Van egy tesóm és vele anyum folyton tanul meg van, hogy telefonálnak, ha a jegyeimről kezdek beszélni egyből elkezdi mondani hogy valyon a tesóm kapott-e ma jegyet meg ilyenek. Amikor elváltak a szüleim akkor is őt vitték pszihológushoz meg momdták nekem, hogy biztos rossz neki, miközben én is egy csomó éjszaka sírtam miatta. Néha azt látom, hogy un engem beszélek hozzá, de a teljes érdektelenséget látom rajta.
Lehet azért van, mert én belülről teljesen apum vagyok tesóm meg tiszta anyum.
vajon, vajon, vajon, vajon, vajon, vajon, vajon, vajon, vajon, vajon, vajon, vajon, vajon, vajon, vajon, vajon, vajon, vajon
Beszélj vele. Mondd el, hogy milyen rosszul esik neked ez-az. De ne akkor, amikor majd megint dühös vagy emiatt. Hanem olyankor, amikor van egy kis nyugi. Biztos, hogy téged is szeret. Csak őt talán jobban félti, mert kisebb. Valószínűleg csak ennyi, de tényleg mondd el neki, hogy mi bánt.
Nem hinném, hogy kevesbbe szeret.
Nem lehet, hogy te jobban tanulsz és egyedül is megy, míg a tesómnak nem?
Az éjszakai sírást senki nem látja. Ha nemondod el, nem mutatós ki, hogy téged is ennyire megvisel, honnan tudná?
Tudod, néma gyereknek....
Hu ez tényleg nem jó így.
Hogy érzed a bátyád kicsit érzelmesebb fajta? Ő jobban kimutatja az érzelmeit? Vagy csak több teret kapott rá?
Te inkább alapjáraton zárkózottabb voltál, vagy annyira nem kaptál teret hogy minimálisra csökkent az amit az érzéseidről beszélsz? Mert tényleg nehéz úgy megnyílni, meg az érzéseidről beszélni ha közben azt érzed hogy nem is fontos nekik amit mondasz. Meg ha belegondol a gyerek, hogy arra se figyelnek 100%-osan, hogy mi volt a suliban, akkor miért mondaná el milyen sebeket szerzett miközben váltak.
Meg azt feltételezi az ember, hogy amelyik szülő pszichológushoz viszi a gyerekét nagy érzelmi intelligenciával bír. (Pl nálunk ha bármelyikünknek dürohama volt vagy pánikrohama, vagy csak szorongtunk akkor még hozzánk vágták hogy "mivan, dilidokihoz kell vinni? Nem vagy normális"). Szóval ezzel azt akartam mondani, hogy olyan fura az olyan szülő aki pszichológushoz viszi az egyik gyereket, de a másikat nem, pedig ugyan azt szenvedték meg. Nem értem, hogy miért nem érti, hogy mindenkin máshogy jön ki a szomorúság.
Meg az is olyan fura hogy az idősebbet gondolja "gyengébbnek"
Nekem olyan ez az egész, mintha ellehetlenítette volna hogy kimutasd az érzéseid, és aztán azt a következtetést vonta volna le, hogy neked nem fáj semmi, neked nincs szükség figyelemre.
Nem hiszem hogy tudatos lenne nála, mert ezt egy értelmes anya felfogta volna, hogy ha az egyik gyereket valamiért jobban szereti, attól a másik is az övé és megpróbálja ugyan azt mutatni mindkettő felé.
Egyébként szoktatok veszekedni? Vagy mennyire adod a tudtára hogy neked ez rosszul esik?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!