Úgy érzem, hogy anyám szinte egy szolgának tart!?

Nagyon szeretjük egymást, meg minden oké,csak néha úgy viselkedik, mintha direkt ki akarna cseszni velem vagy mintha egy szolga lennék.

Egy példa: Szakad az eső és a szél feldöntött két széket és egy virágládát a teraszon. (erről az egészről nem tudok még mert épp gépezek) Anyám felöltözik, csizma, esőkabát, sapka ilyenek és szól, hogy kimentem. (ő) (csak azért, hogy ha keresem ne higgyem, hogy elűnt) Lementem, láttam ,hogy kimegy, felállít egy széket és a virágládát, visszajön, mondja, hogy csak felállítottam amiket a szél eldöntött. Én mondom a még felöltözött anyámnak, hogy és a másikat nem állítottad föl? Erre ő: Azért Te menj ki. Mondta nekem ezt a még felöltözött vizes anyám. Elkezd levetkőzni én meg öltözhetek föl és mehetek ki a szakadó esőbe.

Ott volt a két szék egymástól 2 centire, de nem, mert azért jöjjön ki a fiam.

Ezt direkt csinálja? Semmi gond nincs vele, megteszem simán, meg is tettem meg még sok másik esettel egyetemben, de akkor is. Ha én felöltöztem, vizes vagyok, és ott van szinte a kezemben, akkor "lerakom" bemegyek, felöltöztetem a gyerekemet és kiküldöm?

Pedig nem esne nehezére felállítani az a másik széket is. Ennyi erővel kiküldhetett volna, hogy csiáljam meg egyedül az egészt!

(mielőtt azzal jönnétek, hogy miért nem mentem ki magamtól, leírtam az elején, hogy épp játszottam és nem néztem ki az ablakon)