Mindegyik idősebb rokonom szolgának és lelki szemetesládának tart, mit tegyek?

Letudom a napi 8-10 óra munkámat hétköznaponként. Délutánra hulla vagyok, egy kis pihenés után örülök, hogy edzeni tudok és kitakaríthatok itthon. Nincs sok időm, ezért pontokba szedve írnám le tömören:

1. Anyámmal lakom, ő beteg, gondoskodom róla, ezzel semmi gond nincsen. 54 éves. Rehabos munkahelyen dolgozik. Van, amit nem tud már itthon megcsinálni.

2. Az anyai nagyanyám állandóan elvárja, hogy kitakarítsak nála hétvégén, hogy bevásároljak neki. Szerencsére ő nem hívogat naponta.

3. Az apai nagyanyám (akit a szüleim válása után jó darabig le se tojt) szintén ugyanezt kéri tőlem. Egyedül lakik ő is. Takarítsak, vásároljak be. Sajnos ő nagy pofájú és minden délután felhív legalább fél órára és beszél nekem a semmiről. Az anyai nagyanyám legalább hatalmas pénzeket fektetett belém régen és szeretett.

4. Apám sokszor elvárná tőlem, hogy vigyázzak a féltestvéremre, aki 8 éves. De milyen alapon tegyem mindezt? Alig van így is szabadidőm. Apámmal sosem volt jó kapcsolatom, az új nőjére meg és a gyerekükre teszek magasról. (Azért az is vicces, hogy én apámtól sosem kapok semmit, pedig elég jómódú, de telefonon mindig utasításba adja, hogy a félig öcsémnek vegyek ilyen-olyan ajándékot, meg menjek el ilyen-olyan rendezvényeire. Ő pl. még a ballagásomon se jelent meg.)

5. Anyám nagynénje is dettó, mint a két nagyanyám. Neki se gyereke, se unokája. Anyám volt neki a pótgyerek. És tőlem várja el, hogy menjek el neki a gyógyszertárba, ilyen-olyan ügyeket intézni.