Mit csináljak, ha az anyám kb. szolgának néz, mióta kiiratkoztam az egyetemről? Költözzek el?

Ősszel rájöttem, hogy nem azt szeretném tanulni, amilyen szakra járok. Így kiiratkoztam, most februárban adom be újra a jelentkezésemet máshová.

Közben hazaköltöztem, addig a lakásom ki van adva Pesten. Most dolgozok (segítek apa vállalkozásában, plusz délutánonként angolozok gyerekekkel), mellette

újra elkezdtem oroszul tanulni, hogy még tavasszal letegyem a felsőfokot abból is. Szóval nem lábat lógatok és várom, hogy legyen valami...

De mióta hazajöttem, mindent én csinálok itthon. Én viszem reggel az öcsémet és a húgomat suliba, oviba (féltestvéreim csak). Délelőtt az irodában vagyok, vagy ha el kell intézni valamit, megcsinálom. Utána hazarohanok, főzök ebédet a többieknek, elpakolom a reggeli felfordulást, megyek különórára, vagy tanulok.

Délután megyek a tesóimért, aztán van, hogy különórát tartok (akkor mamánál vannak), vagy segítek a nagynak tanulni, az ovissal játszok (le sem tudom szedni magamról), vagy takarítok még, mosok, vasalok. Szóval mint egy családanya...

Múlt héten is beteg volt az öcsém, kértem anyát, hogy maradjon már itthon vele, vagy kérje meg mamáékat, mert nekem sok lesz a dolgom, magammal hurcolni meg nem akartam lázasan, köhögve. Közölte, hogy ő ezzel most nem tud foglalkozni, oldjam meg...

Ugyanez volt tegnap, a kisebb hisztizett reggel, hogy nem akar oviba menni, konkrétan a földön fetrengett zokogva... Hívtam anyát, hogy mit csináljak, mert nekem 9-re menni kell körmöshöz, mire megint annyi volt a válasz, hogy találjak ki valamit és ne hívogassam.

Ő találta ki, hogy költözzek haza és magamtól is segítenék itthon, de már mindent én csinálok és baromira fárasztó, hogy elalszok éjfél körül, hajnalban meg már kelhetek megint.

Már próbáltam vele beszélni erről, de vagy lerázott, vagy elkezdett veszekedni velem, hogy "ha nem tanulok, akkor igenis segítsek itthon".