Valóban én vagyok ezért a rossz testvér és a hálátlan gyerek?

A legtöbb családban az a divat, hogy a szülő lepasszolja a gyereket az idősebbik gyereküknek.

Nem voltál bunkó, mondj nemet máskor is vagy lehetsz ingyen dajka mindig.

Ha neked is lesz gyereked, bizony hányni-fosni fog összevissza. A fóbiákat le kell küzdeni, ha az öcséd éppen hány, és fulladozik a saját hányásában, hagyod meghalni, mert te félsz a hányástól? Most komolyan :)

Mindent meg lehet érteni, a te szemszögedet és a szülőkét is. Az, hogy 17 évesen rád bízzák az öcséd, az azt jelenti, hogy tartanak téged annyira felnőttnek és megbízhatónak, hogy ezt a feladatot ellásd egyedül. Ráadásul egy 2 és fél éves KISGYEREKRŐL van szó.

Én bármennyire megbíznék a 17 éves gyerekemben, nem hagynám rá a kisfiamat, főleg hogy beteg.

Mindenkinek igaza van itt.

Azért egy 17 évesnek ne legyen már probléma pár órát otthon maradni a gyerekkel, amíg beteg. 1 év múlva már itt írja ki a kérdéseket, hogy ő felnőtt és ezt meg azt akar. Gondolom ha ilyen beteg nem fog rohangálni fel alá, meg ugrálni a kanapén. Ülj le az ágya mellé, olvass neki, kapcsolj be valami mesét, vigyél oda plüssöket vagy egy szíbezőt meg pár ceruzát és kész.

A szülők valóban megoldhatnák egyedül vagy cserélve valamelyikükkel is, de valóban könnyebb ketten nagybevásárolni. Igen, anyuka írhat cetlit, aztán jön a 3 percenként telefonálunk, hogy oké, hogy tej, de melyik a piros vagy a kék? Jajj várj van sárga is. Mi az, hogy krémsajt?..stb

A hányás fóbiával pedig remélem akkor bulizni sem jár a kérdező. Mert ott is megeshet pláne ebben a korban, hogy valaki hány az ismerősei közül.

Szerintem túl van lihegve ez az egész.

Itt is van igazság, meg ott is. Gondolom a szülők is menekülnek valamilyen szinten a betegtől és ha van már a heti bevásárlás, akkor van mire fogni, azt hogy elmennek.

De hiába bízok meg a nagyfiamban/nagylányomban nem fogom ráhagyni a kisebbik beteg gyermekemet. Ha a kicsi egészséges, nincs baja akkor ráhagyom a nagytesóra, de betegen nem! Egy beteg gyermeknek előnyösebb, ha ott a biztos támasz mellette, aki az anya (ritkább esetben az apa). Ha a férj és a gyerek is olyan, hogy nem tudja melyik tej/sajt kell, akkor odaírom mellé, hogy a kék/piros, kör alakú kell.

Lehet a mi családunk fura, de a mi nagybevásárlásunk általában pénteken van, de akkor is csak 15 deka sajtot veszünk, meg kb 2 liter tejet, és az kitart egy hétig simán, kenyeret is heti egyszer veszünk. Ha pl Tes*o-zunk akkor veszünk több mindent, ami több hétig is kitarthat, de nyílván akkor tesszük ezt meg, ha arra járunk és egészséges mindenki.

A kérdezőnek is igaza van, meg a szüleinek is.

Én a szüleidet is megértem, de téged is. Nyílván, ha nem lennél ott, akkor is megoldanák a vásárlást, csak nem mindegy hogyan. Mondok pár példát:

Mondtam kedves férjemnek, hogy gyermelyi orsó tésztát hozzon, csak hogy én nem tudtam, hogy átpakolták a diabetikus részlegről a többi tésztabközé a durum tésztát. Bevásárolt 5 gyermelyi durum tésztát, amit ajándékozhattunk el, mert nem fogyókúrázunk, és pocsék íze van, nem eszi meg nálunk senki.

Egymás mellé volt kirakva az aludt tej, meg a sima tej. Romániában élve a sima tej Lapte, míg az aludt tej Lapte Batut, de ugyanolyan dobozban van, ugyanolyan színe, én meg csak azt írtam fel neki, hogy kék dobozos tejet hozzon, mert nem tudtam, hogy nem tudja, hogy a Lapte Batut az aludt tej.

Hát kaptunk a férjemtől 4 doboz aludt tejet, amit utána a kutya ivott meg.

Szóval persze, meg tudták volna oldani édesanyád nélkül is a vásárlást, csak nem mindegy, hogy mennyi kellemetlenséggel járt volna nekik.

Tőled pedig egy kedves gesztus, és nagy segítség lett volna, ha vigyáztál volna az öcsédre.

Jogosnak gondolom, hogy csalódottak, amiért nem voltál képes 17 évesen ennyivel megkönnyíteni az életüket.