Szerintetek természetes, hogy így érzek?

Természetes, de nem "normális". Tudat alatt elfojtod a családdal kapcsolatos érzéseidet, hogy megóvd a te helyzetedtől a gyerekedet, aki még nincs.

Tanulj jól! Találj jó melót, és mielőbb költözz el! Ezután pszichoterápia is szükséges lesz. Mindenképpen, higy lehessen gyereked, de ő ne kerülhessen ilyen helyzetbe, és hogy te meg ne görcsölj ezen.

Érthető, hiszen egy nagyon rossz mintát láttál. Sajnos ez párválasztáskor gyakran visszaüt, és hamar egy hasonló kapcsolatban találhatod magadat. Ha jó párt találsz, akkor viszont lesz lehetőséged meggapasztalni egy jó mintát, és ez lökést adhat a jó irányba.

De alapvetően ez egy egyéni munka, egyszerűen fel kell ismerned ezeket a rossz mintákat-hiedelmeket, és felül kell írnod őket. Kicsit programozósan hangzik, de ez tényleg az is 😃 önfejleaztő-pszichológiai könyveket tudom javasolni. Biztosan találsz olyan témájút is, ami ilyen mérgező környezetről szól. Segít felismerni a mintáidat 🙂

Rossz mintát láttál, nem fejlődött ki benned a "szülői ösztön" (nem tudok rá jobb szót)

Ilyenkor egyaránt jellemző a "ezek után egye meg a fene a családot, nem kell" és a "az én családomban ez nem fog előfordulni, mi szeretni fogjuk egymást és a gyereket" irányba való indulás.

De van egy csomó olyan ember is, aki akár tökéletes, szerető családból származik, de egyszerűen azért nincs saját családja, mert nem akar.

Teljesen természetes, és senki nem várja el tőled. Tégy azt, amit szeretnél :)

Nekem az édesapám nem mondom, hogy alkoholista volt, inkább múlatós -igazándiból soha nem volt részeg. Elmúlatott minden pénzt, amihez bármi úton hozzájutott.

A mostoha apám kevésbé ivott, viszont kevesebbel sem tudta magát kontrollálni, sem a cselekedeteit, sem amiket mondott.

Gyerekkoromban eldötöttem, hogy ezt nem! És ezt tartom már több mint 60 éve.