A lányom szerint szemét vagyok. Tényleg?

29es vagyok.

Annak a kettőnek, akik idezgetett.

Senki nem írta, hogy a nagyít kellene ugraltatni, SENKI! ÉS nem vagyok eltevedve, az én férjem el is viszi a gyereket, magára köti és intézi a dolgait, nekem addig van bőven időm, tanulok is mellette. Ennyit a szovegertelmezesetekrol. Csupán a lényeg annyi, hogy kicsit a nő fejében sem tudjuk pontosan mi zajlik.

Senki nem írta, hogy a kérdező ék úgy kell ugrálni, ahogy a lánya fütyül

Én még azt is elismerten, hogy a lánya fejében is vannak gondok.

De az utolsó kommentjéből számomra egyértelműen kiderült, hogy a lány problémája mélyebben gyökerezik, minthogy a kérdező nem ugrál neki random időpontokban vigyázni a gyermekére.

A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy a kérdező a saját gyerekével se foglalkozott többet, mint az unokájával, szabadnapot vett ki, ha beteg volt, és a heti 1 szabadnapját rááldozta, de egyébként a munkájának élt. Hiszen ahogy írta, jól keres, és szereti amit csinál.

A lánya csalódott, mert azt remélte, hogy most hogy "csak" a munkája van (nincs már férje, se gyereke akiről gondoskodni kell), az ő gyereke több figyelmet fog kapni, mint amit ő kapott.

Nyílván nem jól, sőt rosszul, egy hisztis gyerekként kezeli a helyzetet, de ebben az esetben azért érthető a csalódottsága.

Bocsánat, hogy én gondolkozom, nem csak fröcsögök a lányra, az anyja elmondása alapján.

Az ilyen esetben érdemes ám meghallgatni a másik felet, hiszen a gyermekkorban szerzett traumák(pl elhanyagoltság), felnőttkorban látszódnak meg a gyermek viselkedésén.

Ezért is írtam, hogy érdemes lenne a lánnyal leülni beszélgetni kettesben, hogy mi is az igazi problémája, hiszen lehet, hogy nem is az ingyen bébicsőst hiányzik neki, hanem az, hogy a kérdező foglalkozzon kicsit a lányával és annak családjával, csak mivel már feladata, hogy megpróbálja magának kivívni a szeretetet, így most a gyerekének próbálja.

Mivel a másik nagyi a szomszédba lakik és nyugdíjas, és bármikor a rendelkezésére áll, nem gondolnám, hogy az az alapvető probléma, hogy nem tudja kire hagyni a gyereket míg vásárolgat. Itt sokkal mélyebben gyökereznek a problémák.

Nekem sem megbízható forrás a kérdés kiírója, amiatt az "imádom őket, de" mondat miatt. Nem kell senkit se imádni, én a saját gyerekemre sem szeretem ezt a szót használni, de valami abban a mondatban hazugság, mert vagy imádok valakit és megszakad a szívem ha elveszítem, vagy nem baj ha elveszítem, de akkor meg nem imádom.

Nekem az az érzésem, hogy ilyen szavakkal szeretés megy itt, a nagymama mindig csak a jövőben vagy elmèletben segít.

Ettől függetlenül a telefonos munka alatt nyilván nem lehet gyereket felügyelni, de én nem hiszem, hogy csak ez a gond. Vannak hétköznap esték, szabad szombatok és vasárnapok is.

Ha imádás van. Ha nincs akkor persze ne fáradjon a nagymama.

Amúgy szerintem ez a kommentekben sugallt hozzáállás sem oké az unokakhoz. Én írtam, hogy idős anyukàm csak meglátogat minket, szóval èb aztán nem használom ki őt és azt nem is tartom helyesnek, az a másik véglet.

Viszont szerintem az az alapeset, a legtöbb jól funkcionáló családban, hogy egy gyerek a család fennmaradásának a biztosítèka, akiben ott van a fiatalon meghalt dédmama kék szeme, a kiskun nagypapa makacs homloka stb, és a család szellemiségét, emlékeit nagyon fontos neki átadni, amiben a nagymama fontos szereplő, vki egy régi korból, az utolsó, aki tud mesélni a háború utani szegénységről, ősökről, sikerekről, kudarcokról. A gyerekek piciként erre ösztönösen fogèkonyak, én is pl emlékszem mindenre, mindenkire akiről meséltek.

Anyukám idős és sokat gondolok rá hogy bár élne még annyit hogy már beszélgetni tudjanak a gyerekekkel, mert ez nagyon fontos, megtartó erejű lehet az élet viharaiban.

Nálunk minden gyereknek nagyon örülnek a családban, találgatják kinek a vonásai, nézegetik a boltban a játékokat könyveket stb.

Az én 1 éves kislányom egyszerűen érzi a mágiát ezekben a dolgokban, boldogan odabújik az öregekhez, lelkes amikor a rokon gyerekek maguk közé fogadják stb.

Én a kérdezőben semmi ilyesmit nem érzek. Hogy ő mindenképp meg akarja oldani, függetlenül a lánya hülyeségétől, akár átszalad délután vagy bárhogy is de jelen akar lenni az unokája életében.

Ha meg ilyen szellemben nevelte a lányát (akit imád de azért nemkicsit megvetően ekézi az interneten, az őszinte empátia látszata nélkül), ő is kb teher volt, akkor csak egyet tudok érteni a legutóbbi kommentelőkkel hogy itt mas baj is van, innentől viszont képtelenség csak egy fèl elmobdása alapján állást foglalni.

Lehet, hogy a lányodnak az hiányzik, hogy magadtól menj, és ne kelljen kérni rá? Lehet jól esne neki, ha csak úgy beugranál munka után, elvinnéd a gyereket játszótérre, ő meg tudna pihenni addig csendben.

Lehet azt érzi a lányod, hogy oké, oké vigyázol a gyerekre ha szükséges, és előre bejelentkezik vele 1 héttel, de lehet nem érzi azt, hogy ha nem találkoztok egy hétig akkor hiányoznak neked.

Semmiképp sem az a megoldás erre a helyzetre, hogy "önző vagy lányom, ez van, max nem beszélünk többet, úgyis van mivel elfoglalnom magam"

Mindenképp meg kell beszélni vele, hogy értse meg, hogy neked dolgoznod kell, mert még aktív korú vagy, de mondja el mi a probléma, mi hiányzik neki.

Te pedig legyél egy kicsit megértőbb, oké, hogy 4 után, és vasárnap ráérsz a gyereket pesztrálni, de énis egy 2 évessel vagyok itthon. Ügyetintézni, vásárolgatni, de még egy kozmetikushoz, körmöshöz, fodrászhoz se tudok elmenni, 4 után vagy vasárnap, mert ők is akkor dolgoznak, mikor te.

Beszéld meg vele, hogy ha munkaidőben van szüksége segítségre és a másik nagymama nem tud rá vigyázni, akkor szóljon előre 1 héttel (énis így kérek időpontot fodrászhoz, körmöshöz), te pedig vegyél ki arra a napra egy szabadságot, nem hiszem, hogy csak és kizárólag vasárnap van szabadnapod. Azt pihenő napnak hívják, de ezen felül még van min. 20 nap szabadságot amit bármikor ki kell tudnod venni.

Attól még mert valaki otthon van egy 2 évessel, igenis lehetnek olyan teendői, elintéznivalói amit nem tud gyerekkel elintézni, és munkaidőben kell. És én sem kérek még egy idegent, hogy vigyázzon a gyerekre, ha közben tudnának egy szabadnapért cserébe a nagyszülei vigyázni rá.

De azt mindenképp tisztáznod kell vele, hogy te otthon dolgozol és ha 2 órával előtte szól oda, hogy vinné a gyereket munkanapon, akkor nem fogsz tudni neki segíteni, mert kirúgnak, aztán nyugodtan eltarthatnak ők még téged is a gyerek mellett.

Hát kérdező, erre a helyzetre csak egy megoldás van. Ne kérdezgess.

Heti 1x munka után szaladj be a boltba, vegyél az unokádnak túrórudit, gyümölcsöt vagy amit szeret, a lányodnak vigyél tésztát, konzerveket, tartós élelmiszereket, és menj át játszani az unokáddal bekelentkezés nélkül. Vagy esetleg, ahogy ő szokta, 10 perccel előtte ejts meg egy telefont, hogy jövök.

Így legalább, ha legközelebb azzal jön, hogy szarsz rájuk mondhatod neki, hogy de hát csütörtökön is voltam nálatok. Hátha leszokik egy idő után, hogy nem neked megfelelő időpontban ugráltasson.

Legalábbis az én anyósom ezt csinálta, miután akárhányszor felhívott, hogy kell-e segítség azt mondtam, hogy nem. (persze, mert pont nem akkor kellett segítség mikor hívott.) az én férjem is baszogatta az anyját, hogy sose jön, meg sose segít (na ő mondjuk tényleg nem is jött, mert én nem hívtam, neki meg magától nem jutott eszébe, így a férjem csak annyit látott az egészből, hogy nem látta 2 hónapja az anyját). Mióta jön heti 1x, azóta nem tudja a fia baszogatni, ha olyankor jön mikor nem kell segítség, akkor sem zavar, de azért szokott elkapni kritikus pillanatokat, mikor már sírok az idegességtől, mert reggel 8 óta hisztizik a gyerek.

" Azt is felajánlottam már (én is hívtam sokszor), hogy elviszem erre-arra a gyereket munka után vagy hétvégén. Akkor sosem volt jó."

Mi az, hogy sosem volt jó? Mi olyan dolog van, amihez neki kell a gyerek? Ne kérdezz, hanem jelentsd ki. Holnap hívd fel a lányodat, és mondd meg neki, hogy vasárnap ebéd után mész a gyerekért, mentek játszóházba, fürdetésre hazaviszed, addig legyenek kettesben a férjével.

Ha erre azt mondja, hogy nem viheted el, akkor tényleg önző, és hagyd a francba, míg ő nem keres téged.

Hacsak nem épp egy esküvőre, keresztelőre, más babás programra hivatalosak, akkor nincs oka nem elengedni veled a gyereket.

Fogd meg a gyeplőt és irányíts, ha nem kérdezgetsz, hanem kijelented a dolgokat, akkor nem fogja tudni szabotálni, nem fog tudni ő irányítani, és nem fog tudni hisztizni, hogy semmi segítsége nincs, és leszarod őket. Persze ettől függetlenül ha tudsz, segíts mikor kéri, de ha nem tudsz, nem lesz bűntudatod miatta, és ő se fog tudni beszólogatni, hogy nem foglalkozol az unokáddal, hiszen foglalkozol vele, csak nem akkor amikor a naccsasszony parancsolja.