Ti hogy reagáltok arra ha valaki mindenki szerint szemét/bunkó/önelégült de veletek viszont nagyon kedves?

Fiúról van szó a kérdésben. A legtöbb ismerősöm nem bírja vagy kifejezetten utálja mert szerintük bunkó és nagyképű. Ha egy társaságban van veletek akkor nem lehet olyan, hogy nem neki van igaza, aki nem szimpatikus neki vagy veszekszik vele azt nagyon megtudja alázni. Az illető egyáltalán nem buta sőt. Viszont velem teljesen más, persze nekem is szokott néha beszólogatni de inkább csak viccelődik velem nem sértő. Ő nagyon elégedett magával a külsejével is de ha mondjuk én mondok valami ilyesmit magamról akkor egyből leolt. Sosem dicséri meg a külsőmet és nem látszik rajta, hogy vonzódna hozzám vagy akarna tőlem valamit.

Viszont többször voltunk már kettesbe beszélgettünk komoly dolgokról is és olyankor nagyon más, volt hogy megsimogatta az arcomat, a szemembe nézett és adott egy puszit... a homlokomra...

Nekem tetszik Ő nagyon bár én sem utalok rá, nem akarom hogy megtudja. A barátaim szerint odavan értem csak nem akarja ő sem a tudtomra adni mert szerinte el vagyok szállva magamtól. Ez egyébként nem így van, igaz hogy elégedett vagyok a külsőmmel de nem vagyok elszállva.

Most akkor mi legyen, mert ha tényleg tetszek neki akkor sem fogok én futni utána. Bár ebbe én nem vagyok biztos tényleg semmi jelét nem látni hogy vonzódna utánam inkább sokszor úgy kezel mint egy kis hülyegyereket akire vigyázni kell. Annyi volt hogy egyszer láttam hogy a fenekemet nézni, akkor el is vigyorodott de ennyi.