Miért szólja le az anyám a főztöm?

21 éves lány vagyok, még itthon lakok a szüleimnél.

Az anyámról tudni kell, hogy kiskoromban sose tanított semmire a tesóimmal ellentétben, ha csinált valamit a konyhában, én pedig a közelében voltam, egyből ordított, hogy menjek onnan, mert útban vagyok, meg rám csap az olaj, ha épp olyasmit csinált, stb. Amikor kicsit nagyobb lettem (kb. 12-13 éves) és már nem voltam annyira ön-és közveszélyes, mint kicsiként, akkor se tanított még alap konyhai dolgokra sem, vagy ha engedte is, hogy pl. kavarjak valamit vagy ilyesmi, fél perc se telt bele és rögtön üvölteni kezdett, majd kizavart a konyhából. Szerintem direkt várta, hogy mibe köthet végre bele, mert volt, hogy arra hivatkozva zavart el, hogy nem abba az irányba kavartam a sütitésztát, amerre ő kavarta, amikor megmutatta, ezért szerinte elrontottam, amit addig csinált...

Amikor 17-18 évesen először kezdtem kísérletezgetni a konyhában, mindig a nővérem segített benne. Ha nem tudtam eldönteni, valami rendesen át van-e sülve vagy mondjuk elég meleg-e az olaj és belerakhatom a húst sülni, az anyámtól nem lehetett megkérdezni, mert egyből magából kikelve ordibálni kezdte, hogy ha ilyen nagy lány vagyok, hogy itt főzőcskézek, miért nem néztem utána mindennek, vagy néha nemes egyszerűséggel annyit mondott, hogy "minden le van írva a receptben!!!". És ez még csak a jobbik eset, olyan is volt, hogy bevállaltam, hogy sütök egy sütit az iskolába egy partira és valamit kérdezni mertem anyámtól azzal kapcsolatban, ezért elkezdett ordibálni, majd elzavart és megcsinálta helyettem, utána hetekig mindenkinek azt mesélte, hogy bevállaltam, hogy viszek valami süteményt az iskolába és vele süttettem meg :D

Szóval emiatt csak a nővéremre támaszkodhattam, mert ő legalább ordibálás meg veszekedés nélkül elmagyarázta/megmutatta a dolgokat.

És a lényeg, hogy már vannak egyszerűbb receptek, amiket többször is csináltam és hát meg tudom őket finomra csinálni, viszont valahányszor sütök valami sütit vagy húst vagy ilyesmi, az anyám anélkül, hogy megkóstolná, annyit mond, hogy már a szaga is rossz, vagy a tökéletesre sült sütiről állítja, hogy "látszik, hogy nincs is rendesen megsütve". Amikor mondjuk apával megkóstoltatom a kajámat és ő is mondja, hogy finom lett, olyankor anyám láthatóan ideges lesz és még bunkóbb dolgokat mond, pl. közli, hogy "ezért a szarért kár volt elpazarolni az alapanyagokat". Egyébként ezzel csak annyi a baj, hogy ő ha süt egy tepsi süteményt, ami mondjuk a kelleténél picit édesebb lesz, képes az egészet kidobni a kukába, míg ha nekem nem sikerül valami épp tökéletesre, akkor is megeszem, mert sajnálom kidobni, ha már egyszer ki lett fizetve az alapanyag..

Miért szúrhatja ennyire a szemét, ha én csinálok valamit a konyhában?