Egy kis lelki támogatásra lenne szükségem! Mi a véleményetek?

Hát, ha annyira nagyon keresztény nevelésben részesültél, akkor eleve szoba nem jött volna a házasság előtti szex, úgyhogy ezt hagyjuk is.

Épeszű ember nem vállal egy 2 hónapos kapcsolatba gyereket. Pláne hogy együtt éles se volt még.

Biztos vagy benne, higy melletted lesz...Hat, legyen igazad. Egy 20 eves fiúnak -mert ferfitol még messze van- kizart hogy elete álma ebben az életkorban apává vallni és 3 embert eltartani. De te tudod.

A szüleid véleménye nem fog változni, max akkor, ha már jó pár éve együtt éltek és boldogan nevelitek a gyereket.

Fejedben rendet kell tenned.

Mondjuk majd rájössz, de igaza van apudnak.

Nem azért mert a világ szégyene vagy, hanem mert korai az egész. Tapasztalat.

Az én szüleim is, mikor elmondtuk, hogy érkezik az unokájuk, nehezen fogadták a hírt, csak hallgattak, hogy ne mondjanak rosszat kb. Rosszul esett, de mi úgy álltunk hozzá, hogy előbb-utóbb majd csak elfogadják.

Nekem elsőre az tűnik fel, hogy nem kellene 25 évesen ekkora hatással legyen rád édesapád.

Ha fenntartjátok magatokat, nem függtök a szülőktől, és akartok gyereket, akkor azzal nincs probléma. Azt képtelen vagyok én is elhinni, hogy egy 20 éves fiú apa akarjon lenni, személy szerint nem ismerek senkit aki ennyire érett lett volna ennyi idősen... Ezt leszámítva az én véleményem az, hogy ezektől a döntéseidtől nem vagy rossz ember, és hogy inkább úgy hangzik, mintha szégyellnéd magad amikor nincs rá okod.

Keresztyén környezetben én sem dicsekednék azzal, hogy összeköltöztünk házasság előtt, és hogy 5 hónap után gyereket is vállaltunk, de nem gondolom, hogy a világ szégyenének gondolnának érte, ha szóba kerül. Inkább úgy tűnik, az a szituáció ment/megy nálatok is, mint nálunk, az apa azt hiszi, hogy ő az isten a házban, a többiek meg nem mernek ellentmondani neki... Csakis rajtad múlik, hogy mennyire engeded, hogy befolyásoljon téged az ő világnézete. Illetve anyud véleménye nem számít? Ő úgy tűnik, nem fogadta annyira rosszul. Egyforma súlyt kéne adj mindkettejük véleményének, ha már adsz. Ki kell állj magadért, ez az egyetlen értelmes megoldás szerintem. Ha te ezt mind bevàllaltad s neked így jó, akkor nincs beleszólásuk.

Szeretném jelezni, hogy ez, amit írsz, nem "teherbeesési probléma". Ez a kifejezés azt jelenti, hogy problémák vannak magával a teherbeeséssel, tehát valaki nem vagy csak nehezen tud teherbe esni. Nem azt, hogy maga a teherbeesés egy probléma. Bár, ha jól értem, nektek nem is az, csak a szüleidnek. Talán a vallásos témakörben tegyél fel kérdést, vagy a Családi kapcsolatokban. Nem igazán esik jól az embernek, amikor x hónap/év hiábavaló próbálkozás után olyat olvas, hogy valaki a "Teherbeesési problémák" témakör alá ír egy olyan kérdést, hogy "jaj, mit csináljak, teherbe estem".

Bocs, ha nagyon off.

Kedves előző hozzászólók, pontozzatok le nyugodtan, ha akartok, de empátiából mindenki kaphat egy nagy egyest az ellenőrzőjébe!

Én sem tartom a legfelelősségteljesebb döntésnek ezt a gyerekvállalást, de ha már megtörtént, ahelyett, hogy jól meggyőznénk a kérdezőt arról, hogy biztosan be fog csődölni az élete, inkább megpróbálhatnánk némi segítséget nyújtani, hogy ne így legyen.

Kérdező, a szüleiddel való kapcsolatod rendezésére szerintem 2 dolgot tehetsz:

1: rövid távon őszintén megbeszéled velük a helyzetet, a megértésüket és a segítségüket kéred. Meghallgatod őket, és megértően válaszolsz az aggályaikra. Elmondod nekik, hogy te boldog vagy, kitartasz a döntésed mellett, és szükséged van a támogatásukra, a szeretetükre. Joguk van rosszul érezni magukat, és teljesen normális, hogy neked ez fáj. Ha megértést és támogatást szeretnél, megértőnek és támogatónak kell lenned, mert valószínűleg nagy sokk volt nekik, és ezt fel kell dolgozzák. Ez a helyzet ezzel jár, ahhoz, hogy helyre hozd, ezt vállalni kell.

2: hosszú távon kitartasz a döntésed mellett, és kiváló családi életet élsz. Ennek alapból semmi köze a szüleidhez, ezt magadért és a gyerekedért kell megtenned. Ha a családod egyben marad, kitartotok egymás mellett és felelősségteljesen nevelitek a gyerek(ek)et, akkor az idő téged igazol majd, amit sokat segít majd a szüleidnek is. Neked most ez az első és legfontosabb dolgod!

Ha nem tudják feldolgozni a helyzetet, akkor azt el kell fogadnod. Szerintem ettől ugyan nem kell tartanod, de időre biztosan lesz szükséged. Ez alatt az idő alatt mutasd feléjük, hogy továbbra is ugyanaz a lányuk vagy, aki voltál, hogy szereted és megérted őket, és, hogy szükséged van rájuk. Nem feltétlenül lesz könnyű, de menni fog.