Mi az amit már nem lehet megbocsatani egy gyereknek?

Tényleg nagyon nehéz egyedül eltartanom magam és mellette iskolába menni plusz terápiát fizetni. De apum sem támogat. Azt mondta választania kell, és a családot választja, mert ők többen vannak.

Egyébként nem érdekelnek az anyagi dolgok.. Nyilván jobb lenne, ha nem kellene azon ragodnom, hogy hogyan fogok így tovább tanulni, vagy hogy mi van ha bármi történik velem, és nincs mögöttem támogatás. Akármi, betegség, baleset stb.. Igazából hónapról hónapra élek. Nincs annyi pénzem hogy félre tegyek. De nem az anyagi dolgok miatt akarnék kapcsolatot. Annyira egyébként nem is mernek újra közel kerülni hozzájuk mert anyám viselkedése annyira ingerlő, hogy nem akarom, hogy megint ilyen dühöt váltson ki belőlem, márpedig nagyon ingerelt mindig is és eléggé ijesztő nekem, hogy ekkora dühöt képes kivaltani belőlem. Ilyenkor mindig úgy érzem, mintha egy szörny lennék. Pedig belül azt érzem, hogy csak azt szeretném hogy feltétel nélkül szeressen és elfogadjon. És mar allergiás voltam szinte arra amikor egy kicsit is az elutasítását fejezte ki. Már abnormális módon a legkisebb kritikára ugrottam, végül ez vezetett agresszihoz, hogy már a legkisebb dolog is robbantott és nem bírtam uralkodni magamon ahhoz viszont gyenge voltam, hogy elkoltozzek. Nem akartam elvesziteni őket, de mindenáron el akartam érni hogy tamogasson feltetel nélkül de nem képes rá egyszerűen és ez nagyon fájt. Úgy éreztem nem számíthatok rá, csak bizonyos feltételek között.