Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Volt valakinek tapasztalata...

Volt valakinek tapasztalata zsarnok szülőkkel? Ha igen, hogy kezeltétek, vagy mit csináltatok?

Figyelt kérdés

25 éves vagyok, szüleimmel élek. Kis koromtól félek a szüleimtől. Főleg apámtól. Nem állítom azt, hogy nem szeretnek, de 25 év alatt, egyszer sem hagyta el a szájukat az a szó, hogy “szeretlek”. Állandóan csak az elvárások. Gimnáziumba kellett járnom, mert ők úgy akarták. Utáltam, sose volt semmi sikerélményem. Teljesen hülye voltam fizikából, állandóan bukásra álltam. Persze ők csak azt látták, hogy nem tanulok. Miután elvégeztem a gimit, természetesen kötelező volt az egyetem. Egy évig jártam egy tolmács szakos egyetemre, egyáltalán nem érdekelt. Nagy nehezen ott hagytam, de anyám mindenkinek azt beszélte szét, hogy ő bele van betegedve. Viszont megnyugodott a lelkük valamennyire, mikor mondtam hogy akkor elkezdek levelezős tagozatra járni és mellette szeretnék dolgozni. Apám azzal az ötlettel állt elő, hogy lépjek be egy politikai pártba, ami majd megkönnyíti az elhelyezkedésemet munka terén. Persze így js történt. Beléptem. Nem is kell mondanom, hogy minden féle politikai összejöveteleken is részt kell vennem, amihez semmi kedvem. De ha felhozom, hogy véletlenül nem megyek el, egyből kiabál.

Most fogok diplomázni, annyira várom már, hogy vége legyen ennek az egész iskolai macerának. Tanulni sem bírok, annyira nem érdekel az egész.

Párkapcsolat terén apám a legnagyobb szakértő. Mit, hogy kellene csinálni, milyen tempóban. Van párom, 150kmre lakunk egymástól. Pár hete megkérdezte, hogy mikor lesz már vége ennek a kapcsolatnak. Barátom nagyon sokszor el is jött értem, haza vitt magához, mert nálunk nem lehetünk, mivel az apám nem fog kerülgetni egy idegen embert.

Plusz nem is éreznem magam kényelmesen otthon.

Teljesen el vagyok keseredve. Barátom tartja bennem a lelket.


2019. dec. 7. 10:36
1 2
 11/12 anonim ***** válasza:
Sajnis ez egy ilyen műfaj. Ők jót akarnak jo szándekkal teszik amit csak nem értik meg hogy neked ez rossz és te nem ők vagy hanem felnőtt ember saját vágyakkal meg élettel. Igen össze fogtok veszni. Ez elkerülhetetlen. De ha szeretnek akkor el fog múlni. 1-2 3v után ha látják, hogy boldogulsz majd megenyhülnek. Ha folyton félsz és ezért nem állsz ki magadért nem lesz változás. Sőt egyre rosszabb lesz és pszichesen szép lassan kikészülsz ettől. Addig juthat a dolog hogy később már erőd sem lesz kilépni ebből. Nem kéne ezt megvárni. Fejezd be a sulit azt már ne hagy veszni ha végigcsináltad. Ez neked fontos hogy legyen normális állásod. Addig bírd ki aztán ott a barátod. Ha szeretitek egymást tényleg akkor szuper mert nem vagy egyedül. Költözzetek össze és kezdjetek új életet. Szurkolok.
2019. dec. 7. 18:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/12 anonim ***** válasza:

Attol kezdve eltem boldogan,ahogy elkiltoztem toluk 20 evesen javaban egyetemistakent.Megcsinaltam a muszaki diolomat es az uzletkotessel foglalkoztam tovabbra is,mert az a hobbim. Mindig arrol olvasok szakmai konyveket a mai napig. Jol elek belole.

Apam meghalt szerencsere. Anyammal,ha beszelek v talanozok,mindig gyomorgorcsom van. Apamat is jo kikeszitette ,apam meg ot :D

2019. dec. 8. 03:00
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!