Ti hogyan érttettétek meg ezt az édesanyátokkal? Lent

Ha ünnep közeledtével kezd rá, akkor én megmondanám, hogy de anya, most jön a karácsony (vagy akármi egyéb), otthon leszek egyben X napot, ennek sem örülsz?

Ha magyarázni kezd, hogy igen de, akkor a de-nél el kell vágni a beszélgetést, hogy na de szuper, örülsz hogy boldoggá teheted legalább ilyenkor. Bele se kezdjen, ne hagyd neki.

„akkor elmagyaráztam neki, hogy felnőttem és nem az van mint régen, hogy otthon ülök a szobában és minden délután játszok a számítógépemen” Helyes. A magad finom, stílusában mondd el ezt mindig, esetleg még puszi, ölelés és kész.

„mindig mellettem állt, és mindig mellettem áll és hiányzok neki” Az előbbiek mégegyszer.

„Természetesen én is szeretek és szeretnék velük lenni, de egyszerűen nem így működik.” Teljesen jól látod. A sírásnak ne engedj, mert az érzelmi zsarolássá válhat, ha látják, hogy működik.

„Minden ünnep közeledtével, így karácsonykor is megkapom, hogy miért nem vagyok otthon többet” Mert párod van.

„elkezd érzelmileg zsarolni, hogy nagyapám, nagyanyám is 80 éves és van még pár évük és ennyi...” Igen, és ennyi. Neked a saját életedet kell építeni a pároddal, és emellett annyit lenni velük, ami neked lehetőleg kellemes, nekik is az és – főleg – neked nem káros.

Édesanyád viselkedése egyrészt az „empty nest” szindrómából ered. Viszonylag hirtelen leválik róla az egyetlen gyereke. Ha lenne másik vagy több, ez nem lenne ekkora sokk neki.

Éreztesd, hogy szereted. Legyél vele annyit, amennyit a munkád+párod+nekedjó enged. Érzelmi zsarolásnak ne engedj! (Ti. fel kell nőnöd, és „le kell lépned”. Ez az Élet rendje. Ez az erő rendje.)

Ja, és édesanyád találjon még több barátot és hobbit, amivel a távolléted okán kiesett kötődést, szeretetforrást pótolhatja.

Az ilyen diskurzusokba bele se kell menni. Pláne nem érzelmi zsarolásokba.

Mondd meg neki, ha hisztizik, még kevésbé akarsz hazajönni, úgyhogy épp ideje lesz, ha ő is leválik rólad és kitölti az életét más dolgokkal.

Én 63 évesen, négy felnött gyerek anyjaként írok:

Anyukádnak az a legnagyobb problémája, hogy ö CSAK anya volt eddig, és ez az, amin NEKI kell változtatni.

Azt kellene neki megérteni, hogy jó eséllyel van még legalább 30 éve, amíg él és azt neki kell értelmesen eltöltenie valamivel.

Keressen hobbikat, tanuljon (NEM lehetetlen akár 60 fölött sem újat megtanulni!), menjen emberek közé, sportoljon, ha jöbban szereti, kézimunkázzon, fessen, rajzoljon - szóval legyen neki is SAJÁT élete, ne pedig rádtelepedjen.

Mert ugye NEKED megvan az életed, munkád, párod, és érthetöen ez a jövöd, nem pedig anyuka kisfiaként élni továbbra is, ahogy ö szeretné.

Persze, ez elöször nagyon ijesztö lesz neki, mert sajnos MO-on nem megszokott, hogy egy idös(ebb) ember, föleg egy nö értelmesen töltse az életét és ne csak takarítson, fözzön, gyerekkel foglalkozzon meg a férjét kiszolgálja, hanem önálló emberként is legyen valami elfoglaltsága, ami NEKI is öröm, nem csak munka meg szolgálat.