Az alábbi bonyolult ügyben hogyan kellene a szülőnek reagálnia? Kérjen bocsánatot, vagy ragaszkodjon a büntetéshez?

Ebbe csak az a bonyolult hogy tereled a szöveget, ahelyett hogy leirnad hogy te vagy a szóban forgó lány.

Kamaszkent sokan hibáztunk, es okosabbnak hittük magunkat a felnőtteknél.

Anyud már tanult a hibáiból, te meg csak ezután fogsz. Remélhetőleg.

Ugyhogy nem mész koncertre oszt kész.

,, vagy megivott egy üveg sört“

Hűha, ez aztán a halálos bűn! XD

A nagyi jófej, bírom :D De attól még a büntetés jár (persze biztos nem sörivásért, könyörgöm).

Az ügy egyáltalán nem bonyolult.

Én, mint anya kiszabok a gyerekemre egy JOGOS büntetést, főként mivel el is ismerte a gyerek, amit tett.

Innentől kezdve nincs ügy. Nem fogok se.get csinálni a számból, csak azért, mert az én anyámnak más a véleménye. Mellesleg jól rá is pirítanék a nagyira, mondván, hogy igen, valóban elkövettem ugyanezt és ő is pont ugyanígy megbüntetett érte. Ha meg nem úgy volt, akkor nyilván már anyuka is tisztában van vele, hogy annak idején hülyeséget csinált, és ezért büntet.

Örülj neki, hogy figyel rád! Engem nagyon szabadon "neveltek" ilyen kérdésekben, de nem örültem neki. Mert esetükben ez azt jelentette, hogy kis mértékben sem foglalkoztak velem, nem is fordulhattam hozzájuk semmilyen gondommal, mert csak legyintettek rá. Most is beszólnak néha a gyerekeimmel kapcsolatos nevelés miatt, de le is állítom őket baromi gyorsan. Semmi közük hozzá.

Ebben az ügyben a világon semmi bonyolult nincs. Ki neveli a gyereket? Az anya. Kinek a felelőssége az, még három éven át, hogy hogyan él és mit művel? Az anyáé. Tehát kinek a szava az első? Az anyáé. Pont.

1. A nagymama szövege aláássa a gyerek anyjának (azaz itt: a nagyika saját lányának) a szülői tekintélyét, és ezt nem szabad hagyni.

2. Ilynekor az a helyzet, hogy a büntetés marad, mert az jogos, esetleg a plusz szájalásért egy-két nap szobafogsággal megemelni; a nagyikával pedig a leánykája leül szigorúan négyszemközt és alaposan helyreteszi. Teljesen mindegy, hogy az a volt leányzó ANNO mit művelt, ez most nem róla van szó, hanem az unokáról.

És azt is tessék látni, hogy az "anyja lánya" teljesen azonosítja az unokát az anyával - holott egy tett alapján ezt nem szabad tenni! Soha nem lehet senki teljes egészében az anyja vagy az apja lánya (fia sem), mert még az egypetéjű ikereknek is különböző a személyiségük. A teljes azonosítás - főleg negatív szempontból - azonban iszonyúan nagy pszichés kárt tud okozni, főleg, ha EGYÁLTALÁN nem az anyja lánya, csak vaklamit éppen véletlenül hasonlóan csinált, hasonló korban, mint az anyja.

A nagymama a válaszát kiegészíthette volna, hogy de attól függetlenül neki is volt szobafogság.

És ezt mondhatta volna:

" Anyukád azóta felnőtt, és büszke vagyok, hogy ő is felelősségteljesen nevel, és nem hagy elkanászodni.

Unokám, ha valami olyat teszel ami csúnya dolog, azért ne várd, hogy mindenki dicsérjen. "

És akkor így anyuka tekintélye is megmaradt volna.

De még így is megmaradhat, ha értelmesen ezen helyzetről elbeszélget a lányával, és kerek perec őszintén elmondja, hogy igen gyerekkorába ő is hibázott, de ő azóta megváltozott.

Nincs ebbe semmi bonyolult.

13-as egy 15 éves gyerek pl. felnőtt ismerősét megkérve vetetett sört magának az szerintem necc.

15 éves csak ne sörözgessen, boltba nem is adnak kiskorúnak alkoholt. Ha kiskorú akkor egyből elkérik a személyit és nem adhatnak alkoholt, akkor se ha a szülő küldte. Szóval ne add alá a lovat, hogy milyen jó fej, 15 évesen egy kis sör, aztán ha bármi problémája lesz később az alkoholhoz fog nyúlni, mert az a legjobb pszichológus,aztán észre sem veszi, hogy hogy lett függő.

Az anyukának nem kell bocsánatot kérni a szobafogságért, mert meri félteni a gyerekét, és mer felelősséget vállalni és jelezni a gyereknek, hogy az ahogy viselkedik nem jó, és ezt a nagymamának meg kellett volna erősítenie a fentebb irt kiegészítő mondatokhoz hasonló mondatokkal, mert nem hinném, hogy anyukának nagyika elnézte volna így kacagva, hogy jaj te anya lánya. Nagyika szerintem csak szimplán nosztalgiázott, és nem direkt akarta anyuka tekintélyét leépíteni. Szerintem itt csak erről van szó, de ezt az anyukának kell tudni.

Ha pedig hazudik a jegyeiről azon is el kéne gondolkodnia, hogy ha minden oké a szülőkkel, és jól kezelik a rossz jegyeket, akkor miért hazudik nekik.

Ilyenkor egy szülő nagyon maga alatt lehet, hogy miért hazudhat neki a gyerek, és ha most hazudik mi lesz komolyabb dolgoknál.

Ha jogos a bünti akkor jogos a bünti.

Hm, azért kőkemény sorsa van annak a 15 éves lánynak, ahol egy üveg sör megivását büntetik. Átnevelő táborba nem akarják elvitetni????

Hadd írjam le, hogy én is ismerek ilyen anyát, aki tök laza volt fiatalon (mondjuk ott inkább a fiúzásra kell gondolni), míg a lányával szemben egy vaskalapos erénycsősz lett.

Nem hiteles.

Nem értek egyet azzal, hogy a szülő azóta belátta, hogy akkor rosszul tette azt, és ezért büntet ill. tilt. Inkább megértőnek kéne lennie, és belátnia, hogy ő sem züllött el, nem lett gonosztevő attól, hogy kamaszkorában ezt-azt megcsinált. Szóval: hülyeség ez a keménykedés, és az ilyen szülőtől duplán az!

Továbbá:

SOHA, DE SOHA nem tennék olyat, hogy a gyereket azzal büntetem, hogy nem mehet el oda (nem tehet meg olyat), amit már megígértem, megengedtem előzőleg. Ezzel a szülő s..gget csinált a szájából!

Mondjuk én erre a két felsorolt "bűnre" (?) nem is így reagálnék. A sörivásra annyit mondanék, hogy a mértéket tudni kell, ha egy üvegnél meg tud állni ezután is, akkor igyon nyugodtan. A jegyekről való hazugságnál pedig elgondolkodnék magamon és elbeszélgetnék vele. Arról gondolkodnék, vajon miért nem merte ezt nekem bevallani? Mitől félt? Talán túl erős megfelelési kényszert ültettem belé? Talán nem bízik a jóindulatomban és szeretetemben? Nem hisz abban, hogy nálam mindig van megbocsátás?

És kb. ugyanezeket kérdezném tőle is. És megbeszélném vele, hogy a rossz jegynek természetesen nem örülök, de arra kell koncentrálni, hogy mit tehet azért, hogy azt kijavítsa. Egy elcseszett délután (nem mehet oda, ahova szeretett volna) nem hinném, hogy ebben segít. Ha netán túl sok programot csinál magának, és nincs ideje tanulni, akkor azt visszafognám, de nem egy konkrét, vágyott, pláne már jóváhagyott programját vétóznám meg.

Szóval a kérdésedre igazán nem tudok mit válaszolni, mert én eleve nem büntettelek volna ilyennel.

Amúgy nagymamád tök jó fej. Szerintem kérd az ő közbenjárását, talán az ő kérlelésére elenged anyukád arra a programra. A nyílt fellázadást rossz ötletnek tartom, a szülő ilyenkor csak bekeményít.