Hogyan tudnám meggyőzni a szüleimet? (bonyolult)

Röviden annyi lenne a lényeg, hogy az őszi szünetben elutazunk. Azért utazunk el, mivel a szüleim határon túli magyarok, ezért néha utazunk oda. Közeledik a hallottak napja, ezért most leginkább ezért mennénk. Néhány elhunyt rokonnak vinnénk virágot, és a sírjukat rendeznénk(a sírrendezést nem részletezném, mert felforrna az agyvizem). Ahogy általában szokott egy fiatal tenni, már előrerendezett programokat. Lesz pont az őszi szünetben egy nagyobb zártkörű buli, ahova a barátaim meghívtak. Már szeptemberben lefoglaltam a jegyet erre. Ezenkívül mennénk billiárdozni, közösen foci meccset nézni, tehát az a lényeg, hogy betábláztam a szünetemet. Ezt nagyjából egy négy, öt nappal ezelőtt találták ki a szüleim, hogy az őszi szünetben elutazunk. Én szépen elmondtam, hogy itthon szeretnék maradni, mivel sok mindent szerveztünk. Mivel már gimnazista vagyok már egy jó ideje, ezért a régi barátaimmal nem igazán tudok találkozni, mert mindenki máshova jár, más az órarend stb. A szüleim elkezdtek velem kiabálni, hogy én mit képzelek magamról, hogy ezt szeretném. Mint mindig, most is szépen el akartam, érvekkel együtt mondani, hogy miért szeretnék itthon maradni arra a pár napra. Nem is igazán engedték, hogy elmondjam a mondanivalómat, elfojtották a mondanivalómat a kiabálásukkal. Mondtam nekik, hogy hadd mondjam el az én szemszögemet, de ismét nem vették figyelembe. Mivel értelmesen nem tudtam elmondani nekik, hagytam a fenébe, gondoltam ma újrapróbálom. Ma azért jobb volt a helyzet, mivel nem kiabáltak, de ugyanúgy elfojtottak. Visszatérve a hallottak napjára, tudom, hogy most kellene megemlékezni az elhunytakról. Minden nyáron elutazunk szüleim szülőföldjére, ekkor mindig viszünk virágot, rendezzük a sírokat. Már nem egyszer én is segítettem a sírt rendezni, majd utána elmondtam egy hosszú imát értük. Én úgy érzem, hogy megadok minden tiszteletet. Felhoztam ezt az érvet, erre ellenérvként azt kaptam, hogy " de hát ott vannak a rokonok"! Na már most az ottani rokonság egy részét nem kedvelem. Az év során kiváltották ezt belőlem. (belőlünk, kivétel apukámból, mert ez az ő családjára igaz.) Az én generációm, amikor ott vagyunk tesz a fejemre. Jó formán köszönni se tudnak normálisan, aztán még beszélgetni, hogy tudnék? Többször is próbáltam kezdeményezni, de feladtam, mert nem volt lehetséges velük. A felnőttekről nem is beszélve. Ott van a másik része az ottani családnak, akikkel semmi bajom, csak nagyjából annyi a beszélgetésem velük, hogy vagy, milyen az iskola és ilyen általános kérdések. Azután órákon át ülök és "poshadok". Ezt is bedobtam érvnek, erre a válasz, "nem érdekel". Tehát fegyvertelennek érzem magam. Tisztában vagyok mindennel, de nekem nem érné meg. Itt vannak jó baráti kapcsolataim, akiket (sajnos) jobban szeretek, mint a rokonságom többségét. Olyan a rokonságom egy része, hogy az abszurd. Tehát mit tudnák tenni ilyenkor? Értem, hogy féltenek, de nagyon megbízhatónak tartom magamat. Kérhetnék, valamit "átütő" tanácsot? Nagyon szeretnék itt maradni más okból is (nem csak a leírtakért).