Nem akarok gyereket, miért nem fogadja el?

Igen,sajnos elmaradottabb ilyen téren.

Vidéken a lányok többsége már a 20-as éveik közepén férjhez megy az első nagy szerelemhez,a gyerek nem ritka 25 évesen.

Gyakori a félbe hagyott iskola.

Na,ezekből lesznek a 30-as elváltak 1-2 gyerekkel,amikor mások kezdik a családalapítást,megalapozott háttérrel,ők már elváltak.

De olyat is ismerek,aki 33 évesen,bár igaz,hogy 18 éves szinten rekedt,muszájból szült már egy gyereket,mert hát már a rokonok folyton kérdezték "mikor jön már a gyerek",és ő sem akart kimaradni a sorból.

15-ös voltam.

Nem vagy egyes ezekkel a gondolatokkal kérdező! Sajnos nőként az ember kénytelen felkészülni arra is, hogy mi lesz ha egyedül marad a gyerekekkel.

Szép dolog a gyerekvállalás, amíg apuka is partner és közösen nevelitek.

De ha otthagy a fenébe és neked kell egyedül eltartanod és gondoskodni róla, az már gáz.

Minden második nő így jár pedig pár év után. Ez nagyon nagy arány, hiába hiszi mindenki azt, hogy az ő párja nem tenné meg.

Szóval szerintem jogosak a félelmeid és érthető, ha nincs most napirenden a dolog.

Anyukádnak magyarázd el, hogy egyrészt még tanulsz és nincs is megfelelő anyagi háttered, másrészt meg nincs is megfelelő kapcsolatod a gyerekvallalashoz. Jegelje ezt a témát, majd te tudod, hogy mikor lesz ha egyáltalán lesz. Ahhoz is teljes mértékben jogod van, hogy sose vállalj. Ez a te döntésed, értse meg.

Szerintem ne törődj azzal amit mond. :) Nekem a nagymamám ilyen, igaz én lassan 27 leszek és 6 éve együtt vagyunk a párommal. Az egyik unokatesóm 6 évvel idősebb nálam, de már 3 gyereke van, a másik 2 évvel idősebb és 2 gyereke van, de az én koromban már mindketten házasok voltak. Ebből adódik az, hogy már évek óta ha találkozunk azzal nyaggat, hogy mikor lesz az esküvő, mikor akarok gyereket mert már benne vagyok a korban, na meg milyen aranyosak a gyerekek. Erre mindig mutatok neki a kutyámról képet, hogy milyen helyes, sokkal rendesebb, mint egy gyerek és feleannyi gond sincs vele, mégis van kiről gondoskodnom így nem vágyom többre. Ezen mindig felbosszantja magát és abbahagyja, innentől nem érdekel. Legjobb, ha meg se hallod amit mond, egyébként semmi köze hozzá.

Szerintem 23 évesen még egyáltalán nem kell senkinek gyerek, de ha valaki úgy érzi hogy se párkapcsolatra, se gyerekre nincs szüksége, az az ő dolga. Ha anyukád babázni akar javasold neki, hogy lépjen fel nevelőszülőnek, úgyis hiány van belőlük, így lenne lehetősége gyerekekkel foglalkoznia. Én erre hagyatkozva mindig ezzel állnék elő neki és egy idő után talán leállna.

Nekem a családban senki sem vált el, ennek ellenére úgy gondolom, hogy egy gyereknek teljes családban a legjobb mégpedig olyan szülőkkel, akik alkalmasak a gyereknevelésre és valóban vágynak a gyerekre, tisztességesen tudják felnevelni. Ritka az ilyen, ezért is van a sok neveletlen, magára hagyott gyerek.

Uuu, #3/24, nagyon különleges vagy. Ide jössz b*szogatni embereket, hogy miért tesznek fel kérdéseket a GYAKORIKÉRDÉSEK.HU alatt. Igazi lázadó, biztos ezért nyalják a s*gged.

Na, de hogy a lényegre térjek. Édesanyád, azon felül, hogy rendkívül indiszkrét és erőszakos, aktívan próbál érzelmileg zsarolni a saját gyereknevelési problémáival. Ezt a helyedben k*rvára nem hagynám. Felmerül bemnem ugyanis a kérdés, hogyha anyukád nem tudja elképzelni sem az eshetőségét annak, hogy te egy individuum vagy, aki igenis a saját életét fogja élni, és nem az ő álmai beteljesülésének a második esélye, akkor a francnak vállalt gyereket?

Sok családtag szeret a rokoni státusza mögé bújni, hogy szabadon felrúghassák az illem, diszkréció és emberi türelem minden határát.

"Nem beszélhetsz velem így, hisz az anyád vagyok!" Lehet, de egy indiszkrét hárpia is.

Lehet, hogy túlzás, amit írok, de én nagyon korán megtanultam, hogy nem hagyhatom senkinek, hogy átsétáljon rajtam és cseszegessen. Meg is mondtam a családomnak többször is, hogy vagyok aki vagyok és ha ezt nem fogadják el, akkor viszlát. A szeretemre nem jogosult automatikusan senki, mindenkinek ugyanúgy ki kell vívnia, rokon vagy nem rokon.

Ez vonatkozik a gyerekvállalás kérdéskörére is. Amióta az eszemet tudom, nem akartam gyereket, és erre sok nyomós érvem van. Sokan lapogatták meg a fejemet lekicsinylően, mondván "Ó Drága, korai ezt így kijelenteni.". Érdekes, a 22. születésnapom küszöbén még mindig rendíthetetlenül tartom magam mindehhez.

Ne hagyd magad kizökkenteni. Nyaggasson akárki, ez a te életed, és csakis de hozhatod meg ezt a döntést, senki más. És mutogathatnak rád, hogy önző vagy és egocentrikus, de sokkal felelősségteljesebb az az ember, aki be tudja látni, hogy (még) nem alkalmas egy ilyen nagy volumenű feladatra, mint aki enged a társadalmi nyomásnak és csípőből tönkreb*ssza a gyerekei életét, mert megbánta őket.

Te gondolod jól,mai családok szimpla szarkupacok,de van sok gyerek akiket senki se akar és rúgnák le mielőbb magukról. Gyerek fétis a legnagyobb kapcsolat házasság élet romboló..

70F