Nem akarok gyereket, miért nem fogadja el?
23 éves vagyok, a szerelem, ragaszkodás terén mindig kicsit tartózkodó voltam. Az a tpikus "elhagyom, mielőtt ő hagyna el" fajta. Barátok terén sem vagyok ragaszkodó, igazából úgy vagyok, hogy aki nem kíváncsi rám, azt én sem keresem. Van 3 legjobb barátnőm, értük bármit megtennék, de a többiekkel úgy vagyok, hogy ha menni akarnak, menjenek. Nekem a családom is egy katasztrófa, mindenki elvált a szüleimtől kezdve nagynénéméken át mamáékig. Van, aki többször is. A környezetemben is azt látom, hogy még a bombabiztos "na ők biztos örökké együtt lesznek" párok is sorra szakítanak, bontják fel az eljegyzést. Én pedig nem szeretnék mondjuk 8 év múlva ott lenni egy két kisgyerekkel a karomon, egy olyan férjjel, aki hazajön egy este, és közli, hogy már nem szeret és talált mást, kevésbé lestrapáltat, fiatalabbat. Éltem már párkapcsolatban, többször is. De mindig rájöttem, hogy nem kell, megfulladok benne, nekem bőven elég az ilyen kötetlen dolog... Nem hiányzik, hogy valaki húzza a száját, ha heti 2-3 alkalommal megyek el bulizni, vagy hogy megmondja, mit vehetek fel, vagy tehetek-e fel magamra vörös rúzst.
Ebből következik, hogy egy jóideig még gyereket sem szeretnék. Nem hiányzik, nem érzem azt, hogy nekem a gyerekvállalástól lenne teljes az életem. Most kezdtem el az MSc-t, mellette utazok, magammal törődöm, szórakozok, dolgozom (részmunkaidőben). Teljes az életem, úgy érzem. Egyelőre magamra szeretnék koncentrálni. Viszont az anyám ezt nem érti meg, folyamatosan az a téma, ha hazamegyek, hogy mikor szülök már NEKI unokát, meg majd ő megy gyesre (?), így én dolgozhatok nyugodtan. És hogy XY fiatalabb nálam, de már menyasszony, ZX terhes, mikor akarok szülni, 35 évesen? Múltkor is jött hozzánk az egyik barátnője, 4 gyerekkel hagyta ott a férje, és most megy a harc a gyerektartásért, felügyeleti jogért, stb. És én mondtam, hogy ilyen helyzetben biztos nem azt választanám, hogy egész hónapban nálam vannak a gyerekek, én vagyok a csúnya szigorú anyuka, apuka meg a jófej, mert egy hónapban 2-3 napot velük van, és akkor azt csinálhatnak, amit akarnak. Mondtam, hogy szerintem az osztott felügyelet a legjobb, így legalább anyukának is van egy kis esélye a normális életre, hogy ideje jusson magára. Erre is fél órán át hallgattam, hogy én nem vagyok normális, ő éveken át még azt sem engedte, hogy apa elvigyen otthonról, nemhogy nála legyek napokig...
Mennyire átérzem...
Ezt a kérdést én tettem fel, olvasgass, gyűjts belőle erőt, nem vagy egyedül ebben a cipőben. https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__rokoni-k..
Valamelyik nagyon okos politikusunk nyilatkozta nem olyan régen, hogy "a gyerekvállalás a legszemélyesebb közügy". Amekkora hatalmas baromság ez a kijelentés, annyira igaz a mai világra sajnos. A gyerekvállalás két, egészséges párkapcsolatban élő ember felelős döntése kellene, hogy legyen és nem anyukáé, nagymamáé, szomszédnénié, főleg nem a kormányunké.
Az anyád ezt sosem fogja felfogni, ő feltételezem, hogy az a korosztály, akiknek még a gyerek az élet értelme, azért kell élni, attól lesz a nő nagybetűs NŐ, és tökmindegy milyen körülményekbe születik az a szerencsétlen. Legyen, ez a lényeg.
tapstapstaps, Utolsó. Nagyon ügyes vagy, buksi simit is vársz? Senkit nem érdekel, hogy te milyen munkaidő mellett foglalkoztál magaddal.
Leírtam azt is, hogy volt már barátom (több is), de minden kapcsolatból kiléptem. A legutóbbiból 4 hónapja. Szóval nem úgy kell beállítani, mint valaki olyat, akinek fogalma nincs a párkapcsolatokról, összeköltözésről.
Többieknek:
Igen, anyukámnak én vagyok az élete értelme, és ezt a mai napig hangoztatja. Folyton azzal jön, hogy ő mennyi mindent feladott értem, 7 éves koromig otthon volt miattam, 5 éves koromig szoptatott, és mikor ezt pl a barátnőim előtt meséli, irtó kellemetlen. Tipikusan az az anyuka, aki levegőt nem hagy a gyerekének, ezért is örülök, hogy 170 km-re költöztem tőle, mert így legalább jut egy kis szabadság nekem, nem az van, hogy 20 percenként rám tör a szobámban valamiért.
Erre az a megoldás, hogy egyszerűen elengeded a füled mellett, amit mond. Mindig is az anyukád fog maradni, de lelkileg le kell válni róla: tisztázd magadban, hogy nincs szükséged az elismerésére, a helyeslésére, a támogatására, és nincs is neki mindig igaza. Így nem fog rosszul esni sem, bármit is mondjon.
Az pedig inkább már az egészségtelen kategória, ha 5 éves korodig szoptatott. Azzal, hogy itt mártírkodott, hogy mennyi mindent feladott érted, nem jogosítja fel arra, hogy a felnőtt gyerekének is élete végéig parancsoljon.
Nálunk is majdnem mindenki elvált. Apáék is már rég megtették volna, ha nagyiék engedik, a fő ok a pénz volt. Anya elvitte volna jogosan a fele vagyont, ez mamáéknak nagyon nem tetszett volna. Na de ez van. Ebből is látom, hogy se a szülőknek, se a nagyszülőknek sem szabad hagyni befolyást az élet felett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!