Nem akarok gyereket, miért nem fogadja el?

23 éves vagyok, a szerelem, ragaszkodás terén mindig kicsit tartózkodó voltam. Az a tpikus "elhagyom, mielőtt ő hagyna el" fajta. Barátok terén sem vagyok ragaszkodó, igazából úgy vagyok, hogy aki nem kíváncsi rám, azt én sem keresem. Van 3 legjobb barátnőm, értük bármit megtennék, de a többiekkel úgy vagyok, hogy ha menni akarnak, menjenek. Nekem a családom is egy katasztrófa, mindenki elvált a szüleimtől kezdve nagynénéméken át mamáékig. Van, aki többször is. A környezetemben is azt látom, hogy még a bombabiztos "na ők biztos örökké együtt lesznek" párok is sorra szakítanak, bontják fel az eljegyzést. Én pedig nem szeretnék mondjuk 8 év múlva ott lenni egy két kisgyerekkel a karomon, egy olyan férjjel, aki hazajön egy este, és közli, hogy már nem szeret és talált mást, kevésbé lestrapáltat, fiatalabbat. Éltem már párkapcsolatban, többször is. De mindig rájöttem, hogy nem kell, megfulladok benne, nekem bőven elég az ilyen kötetlen dolog... Nem hiányzik, hogy valaki húzza a száját, ha heti 2-3 alkalommal megyek el bulizni, vagy hogy megmondja, mit vehetek fel, vagy tehetek-e fel magamra vörös rúzst.

Ebből következik, hogy egy jóideig még gyereket sem szeretnék. Nem hiányzik, nem érzem azt, hogy nekem a gyerekvállalástól lenne teljes az életem. Most kezdtem el az MSc-t, mellette utazok, magammal törődöm, szórakozok, dolgozom (részmunkaidőben). Teljes az életem, úgy érzem. Egyelőre magamra szeretnék koncentrálni. Viszont az anyám ezt nem érti meg, folyamatosan az a téma, ha hazamegyek, hogy mikor szülök már NEKI unokát, meg majd ő megy gyesre (?), így én dolgozhatok nyugodtan. És hogy XY fiatalabb nálam, de már menyasszony, ZX terhes, mikor akarok szülni, 35 évesen? Múltkor is jött hozzánk az egyik barátnője, 4 gyerekkel hagyta ott a férje, és most megy a harc a gyerektartásért, felügyeleti jogért, stb. És én mondtam, hogy ilyen helyzetben biztos nem azt választanám, hogy egész hónapban nálam vannak a gyerekek, én vagyok a csúnya szigorú anyuka, apuka meg a jófej, mert egy hónapban 2-3 napot velük van, és akkor azt csinálhatnak, amit akarnak. Mondtam, hogy szerintem az osztott felügyelet a legjobb, így legalább anyukának is van egy kis esélye a normális életre, hogy ideje jusson magára. Erre is fél órán át hallgattam, hogy én nem vagyok normális, ő éveken át még azt sem engedte, hogy apa elvigyen otthonról, nemhogy nála legyek napokig...