Hogy vegyem rá anyukámat, hogy bevonjon a családi beszélgetésekbe?

Nálunk soha nem volt meg az a jó családi beszélgetős, vidám légkör, ami másoknál, inkább hideg, kikérdezéseken és számonkéréseken alapultak a közös ebédek, vacsorák mindig. Ilyenkor anya volt a családfő, csak ő kérdezett, akinek meg azt mondta, hogy "kuss", az nem szólalt meg.

Azóta felnőttünk, és néha együtt van anyánál is a család. Ilyenkor olyan jól elsztorizgatunk egymásnak, hogy kivel mi újság, néha úgy érzem magam, mintha másnál lennénk, a barátaimnál szokott otthon olyan jó hangulat lenni.

Csak az a bajom, hogy ha én mesélek valamit (most például elmeséltem, hogy milyen jót palacsintáztunk a héten a barátaimmal), akkor látványosan igyekszik meggyilkolni a beszélgetést, például forgatja a szemét, megjegyzéseket tesz hozzá, pofákat vág (ma pl. felállt, és kiment a konyhába, amíg beszéltem), vagy csak simán gúnyosan hozzátesz valamit, amivel nevetségessé tesz engem. Ma, miután elmondtam a saját kis történetem, hiába kérdezett valamit még tőlem a nagynénim, anya elkezdett emeltebb hangon valami teljesen másról beszélni, velem párhuzamosan, amíg el nem hallgattam. Egyébként nem beszélek sokat, és kimondottan nagy hülyeségeket sem hordok össze.

Ez eléggé zavar, de nem tudom ezt megbeszélni anyukámmal, mert nyilván letagadná, hogy ezt csinálja, és kiröhögne. Tudtok valami tippet adni, hogy hogy tudnék becsatlakozni a családi beszélgetésekbe?

21/l (külön élek, egyetemre járok, hétvégente jráok haza. testvéreim is tanulnak/dolgoznak, pár hetente látjuk anyát. apukámmal nem áll fenn ez a probléma, ha nála vagyunk, kötetlenül és vidáman tudunk beszélgetni).