Hogy vegyem rá anyukámat, hogy bevonjon a családi beszélgetésekbe?
Nálunk soha nem volt meg az a jó családi beszélgetős, vidám légkör, ami másoknál, inkább hideg, kikérdezéseken és számonkéréseken alapultak a közös ebédek, vacsorák mindig. Ilyenkor anya volt a családfő, csak ő kérdezett, akinek meg azt mondta, hogy "kuss", az nem szólalt meg.
Azóta felnőttünk, és néha együtt van anyánál is a család. Ilyenkor olyan jól elsztorizgatunk egymásnak, hogy kivel mi újság, néha úgy érzem magam, mintha másnál lennénk, a barátaimnál szokott otthon olyan jó hangulat lenni.
Csak az a bajom, hogy ha én mesélek valamit (most például elmeséltem, hogy milyen jót palacsintáztunk a héten a barátaimmal), akkor látványosan igyekszik meggyilkolni a beszélgetést, például forgatja a szemét, megjegyzéseket tesz hozzá, pofákat vág (ma pl. felállt, és kiment a konyhába, amíg beszéltem), vagy csak simán gúnyosan hozzátesz valamit, amivel nevetségessé tesz engem. Ma, miután elmondtam a saját kis történetem, hiába kérdezett valamit még tőlem a nagynénim, anya elkezdett emeltebb hangon valami teljesen másról beszélni, velem párhuzamosan, amíg el nem hallgattam. Egyébként nem beszélek sokat, és kimondottan nagy hülyeségeket sem hordok össze.
Ez eléggé zavar, de nem tudom ezt megbeszélni anyukámmal, mert nyilván letagadná, hogy ezt csinálja, és kiröhögne. Tudtok valami tippet adni, hogy hogy tudnék becsatlakozni a családi beszélgetésekbe?
21/l (külön élek, egyetemre járok, hétvégente jráok haza. testvéreim is tanulnak/dolgoznak, pár hetente látjuk anyát. apukámmal nem áll fenn ez a probléma, ha nála vagyunk, kötetlenül és vidáman tudunk beszélgetni).
Az a baj, hogy nálunk apám ilyen. Csak még durvábbakat szólogatott/szólogat be. De én elengedtem ezt a dolgot. Tudom, nekem is volt olyan időszakom, hogy próbálkoztam, próbáltam változni, de aztán rájöttem hogy nem nekem kell. Az én apám mérgező szülő, nem tehetek róla, hogy a gyereke vagyok, nem tehetek róla, hogy nekem is van életem stb..
Az a leggázabb, hogy őt konkrétan az zavarta, ha nekem valami jó volt, ha valami boldog sztorit meséltem, ugyanígy megjegyzéseket tett, meg befeketítette. De amíg ő nem változik, nincs értelme törni magamat. Egyszer majd rájön, hogy talán nem kéne állandóan ordibálni, meg ellenem beszélni. Vagy nem. De attól, hogy az apám, ugyanúgy egy negatív ember, aki rosszat akar nekem, aki bántalmaz. Anyukád is ilyen. Én inkább haza se mennék, ha tehetném.
Köszönöm a válaszokat. Szerintem a vágyam nem irreális. Anya nárcisztikus, igen. Kedvenc gyerek nincs, illetve a középső testvérrel kedvesebb, de ő egyenesen arányosan sokkal több dolgot is megtesz anyáért, mint mi, és több időt is töltenek együtt.
Szerintem nem irreális, csak a problémát nem az agresszión keresztül akarom megközelíteni, ennyi az egész.
Anyád nem szeret téged. Ezt fogadd el! Ha az okát megtudtad, akkor dolgozd fel, és utána alakíts ki anyáddal olyan viszonyt, ami neked(!) megfelel.
Az ok az lehet, hogy a születésed a szép alaktól, karriertől, stb. fosztotta meg őt. Ne kepessz a szeretetéért, felesleges.
Én egy ilyen ebéd alatt ilyen esetben 3-4 lépésben emelném a hangerót, és ha a végén kiabálni kelk, akkor megkérdezném, mi a fene baja van velem. Persze, nem feltétlenül ez az optimális megoldás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!