Hogyan tudnék jóban lenni a szüleimmel? 18L

- Anya, Apa, beszélgessünk kicsit?

- Micsoda? ÁÁÁÁÁÁÁ, majd inkább jól összeverünk! (csattognak az ütések, szegény lánygyermek összegörnyedve zokog.)

Teljesen így történt?

Őszinte leszek: Sehogy nem tudsz (és ne is akarj) jóban lenni ezek után a szüleiddel.

Én nekem is hasonló (volt) a családi állapotom, ezért én csak azt tudom mondani hogy:

-Mielőtt bedurvulna egy veszekedésetek, közöld velük hogyha megütnek vagy bántanak elmész onnan a p*csába. Ez nálam kétszer fordult elő, legelső alkalommal úgy megvertek hogy lábra állni alig bírtam utánna (Mondjuk látszódott rajtam hogy egy lépést nem mertem volna megtenni, nemhogy elmenni otthonról). Második alkalommal sokkal határozottabban álltam eléjük és nagyon is elsápadtak rajtam, úgy tátogtak a meglepődöttségtől mint két hal. Állj eléjük határozottan a cucaiddal a közeledben ,és ha látod rajtuk az agresszivitás bármilyen jelét is akkor kalap-kabát.

-Biztos vannak olyan rokonaid akik nem szimpatizálnak a szüleiddel. Költözz oda, mondd el nekik a történteket hátha tudnak segíteni.

-Kutyus miatt ne aggódj, ha félsz hogy bántanák akkor vidd magaddal.

-Mivel fiatal felnőtt vagy, ezért vállalhatsz normális munkát is suli mellett. Én is ezt csináltam,igaz nem volt könnyű, de minden forint motivált arra, hogy ne függjek tőlük és el tudjak költözni egy albérletbe. Esetleg ha városon laksz több ismerősöddel bérelhetnétek valami albérletet. Sokkal olcsób ha vagytok 2-3-an, mintha egyedül fizetnél mindent.

Lassan 1 éve hogy elköltöztem onnan és életem legszebb időszakában vagyok. Nem szorongok azon hogy mikor hogyan bánt az a két elmebeteg. Azóta egyetlen egyszer kerestek meg telefonon, de hála az égnek azóta se. Ha még egyszer eszedbe jutna a szökés, akkor az legyen végleges és többet ne menj vissza.

9.

Azért még vannak akik normálisan közelítenek a problémához.

A család nagyon nehéz és kényes téma.

Valószínű a 9-es emberke adta meg a választ.