Szülők, miért gondoljátok/teszitek ezt?
Abban az esetben, ha veletek él együtt a felnőtt, dolgozó gyereketek miért várjátok el, hogy belefizessen a rezsibe és mielőbb költözzön el? Durvább esetben ki is pakoljátok otthonról.
Ha rendben van a kapcsolatotok, szeretitek egymást, akkor miért gondoljátok, hogy ez így rendben van?
Általában csak itt olvasok ilyenekről, az én ismerőseim szülei nem kérnek a gyerekeiktől pénzt és nem is raknák ki őket otthonról. Szerintem ez a normális felfogás, de szívesen meghallgatnám az ellentábor véleményét, érveit.
Kérlek titeket, hogy ne fröcsögjetek, ne személyeskedjetek, nem felháborodott válaszokat szeretnék, hanem normális hangnemben leírt érveket.
Nem vagyok érintett egyik oldalról sem, külön élek a szüleimtől már 20 éves korom óta, de bármikor visszaköltözhetnék.
A gyerekemet és sosem raknám ki, és nem kérném, hogy szálljon be a rezsibe, inkább rakja félre azt a pénzt magának.
Tőlem sosem várták el a szüleim, de a páromnak már a középiskolai ösztöndíját is le kellett adnia. Később ahogy dolgozott, kb a fizetése 80%-át elkertek a szülei.
Önszántából lépett le, még albérletben is jobban kijott, mint a szülei mellett.
Egyszerűen önző emberek a szülei. Meg tudták volna oldani a dolgokat a fiúk pénze nélkül is, de inkább magukra költötték, utazgattak stb.
Szerintem aki nincs rászorulva és mégis megteszi, az nem szereti igazán a gyerekét.
Aki jót akar a gyerekének, az biztatja, hogy tegyen félre, spóroljon, tudjon előrébb jutni. Sose volt még ilyen nehéz egy pàlyakezdő élete, mint most.
Nem azt mondom, ha sehogy sem jön ki a költségvetés akkor oké, szálljon be amennyivel muszáj a gyerek. De nem mindegy, hogy megkérjük, hogy fizesse be a net számlát meg hozzon hazafelé kenyeret meg egy doboz tejfölt, vagy elszedjük a fizuja nagy részét.
Ezt a "pénzt hazaadni", meg "pénzt kérnek tőle a szülei" dolgot azért válasszuk már ketté: Az egyik, hogy hozzájárul a rezsihez. Ez nem pénz "hazaadás". Ő voltaképpen az Elmünek, Eonnak, gázszolgáltatónak, távhőnek, vízműveknek fizeti ki a rá jutó részt, ha úgy vesszük. Ezt nem "haza" adja, ezt a szülei hozzáteszik a rájuk jutó részhez, és befizetik csekken a közüzemi díjat az ilyen-olyan szolgáltató cégnek.
A másik az, amikor magát egy kvázi "bérleti díjat" szed a szülő a gyerektől. Az már más, én is úgy vagyok vele, hogy azt tegye félre (későbbi albérletre, vagy lakás önerőre).
Írta itt a kérdező, hogy ne legyen mocskolódás, eddig nincs is, ez jó (mármint itt a fórumon.) Én megírom őszintén, lányom 21 volt, amikor vőlegényével összeköltöztek (azóta már férjnél van). Ötvenes éveim elején vagyok, és azt kell mondjam, hogy (hangsúlyozom, imádom a lányomat, és nagyon jó a kapcsolat, örömmel jár haza), de eszméletlenül nyugodt az életünk így, hogy ketten vagyunk. Szóval lehet ez is egy ok, ha valaki kifejezetten küldi a gyerekét hogy leváljon (bár én küldeni sose küldtem volna, sőt megsínylettem az elköltözést, sírdogálós időszakom volt, bevallom). De azért amikor összehasonlítom az életünket azokkal a barátnőim/kolleganőim életével, ahol fiatal felnőtt gyerek otthon lakik (sőt esetleg a párjával, vagy odahordja a párját), összehasonlíthatatlan ez a nyugi, ami nálunk van. Én azt a nyüzsgést, átjáróházat bevallom, nehezen tolerálnám. Ezt most hiába mondom egy huszonévesnek, neki szent meggyőződése, hogy de hát ő nem zavar, ő csak ott van, csak ott él, időnként viszi a barátját/barátnőjét is. Mégsem ugyanaz, mint ketten. És nem azért mondom, mert 53 évesen nem vagyok banya, fiatalos vagyok, szabadúszóként itthonról dolgozom, továbbképzésekre járok. De valahogy azért mostanra az idegeink már nem olyanok, mint mondjuk 30 éve. Magamon veszem észre, ami 5 éve még nem zavart, az most már idegesít. jó a nyugi, és jobb távolabbról szeretni, örömmel összejönni, mint közelről egymás agyára menni. Hát én így érzem.
Nekem gazdagabb és csóróbb barátnőm is otthon lakik, egyik sem ad haza pénzt. A szegényebbnél indokolt lenne szerintem, mert nehezen jönnek ki, sem újabb autót nem tudnak venni évek óta, 20 éve nem volt felújítás náluk stb. De mivel nem kérnek tőle, így elszórakozza az összeset, pedig elvileg spórol, ahogy előadja.
A gazdagabb barátnőm zsebpénzeként kezeli a jó kis fizetését, elszórja mindenre. Az elmúlt 1.5 évben simán egy autónyi pénzt spórolhatott volna, de nem érdekli. Iden 5-6x utazott külföldre, rendeli a drága márkás cuccokat stb. Otthon gyakran áll a bál, mert a szülei valahol érzik, hogy ez nem oke, de nem szólnak, ám állandó a feszültség.
Én dolgozóként sosem laktam otthon, de biztos kérnének tőlem pénzt, elvből. Pedig nem lenne rászorulva a család de anyám szerint igenis kell pénzt befizetni. Hogy mit csinálna vele azt nem tudom, max 40 ezererrel többet tudna elverni...😂
Szerintem az szép gesztus, hogy a befizetett pénzt elrakjak és később visszaadjak vagy befektetik. Ha ez belefér.
Nekem természetes volt, hogy amikor elkezdtem dolgozni, onnantól egy -tényleg- jelképes összeget hazaadjak. Ez a gyerek alárendelt státuszból a "kis felnőtt" státuszba emelt. Ez mellett simán tudtam spórolni is.
Miután a lányom befejezte a tanulmányait, külön megkért, hogy az eddig fizetett apanázst szüntessem meg és pont. Ja, és jó a kapcsolatunk..,sőt, inkább nekem fájt egy kicsit ez miatt a szívem.
Ha hazaköltözne, elvárnám - szerintem, nem kellene ez miatt szólnom - hogy a rezsifizetésben segítsen be.
Szerintem itt egy érdekes probléma az a felnőtt dolgozó gyerek, aki a szüleinél lakik, és a szülők módosak, de a gyerek a saját fizetéséből nem tudná megengedni magának ugyanazt az életszínvonalat. Például hatalmas házban laknak, és ha a ház rezsiköltségét harmadolnák, akkor azt a rezsit a gyerek a fizetéséből nem bírná el. Ugyanez kajával, tehát mondjuk a dolgozó gyerek a saját fizetéséből nem tudná kifizetni azokat a kajákat, amelyekhez így hozzájut a szülők hűtőjéből élve.
Mert mondjuk szerintem ebben az esetben oké, érthető, hogy a szülők módosak és nem kérnek egy fityinget sem a gyereküktől, aki amúgy sem tudna fizetni.
Nekem az a kérdésem, hogy ebből mikor vagy hogy lehet kiszállni? Hiszen a fizetés nem emelkedik olyan ütemben, hogy abból nagyon gyorsan, 1-2 év alatt ugyanarra az életszínvonalra jusson a gyerek, aki felsőoktatásból kikerülve frissdiplomás fizetésért dolgozik. Viszont nyilván senki nem szeretne hirtelen életszínvonal-zuhanást, és hogyha nagyon nagy lenne a szakadék a mostani és a saját fizetésből megengedhető között - jó-e az pszichológiailag, hogy a gyerek egyszerűen otthon lakik ingyen és a szülők hűtőjéből eszik, hogy spóroljon? És mi van, ha sose keres majd annyit, hogy ugyanazt az életszínvonalat tarthassa? Hol a határ ebben? Azért vetem ezt fel amúgy, mert a családunkban hasonló a szituáció, a húgomról van szó, ingyen lakik a szüleim házában és eszik otthon, lakáshoz fog kapni kezdőtőkét majd később, és nem is igazán tudja, hogy mikor akar ebből eljönni, és nekem gyanús, hogy lehetőleg soha. De hogy lesz ebből önállóság? Vagy nem lesz?
Amig gyerek vagy jar a csp a adokedvezmeny a tamogatas utanad ...
Ha felnott lettel solgozol nem jar
Tehat akkor a nyakukon elsz es eltartatod magad ugy hogy mar semmit nem kapnak utanad.
Abazoluta helyes ha a dolgozo felnott bwlead a fizetesebol a rezsibe kajaban
Ez a felnott elet velejaroja
Amikor elkezdtem dolgozni onnantol tudtam fizetni a sajat szallasom (elotte a szuleim fizettek), en erre buszke voltam. Ugy ereztem vegre "nagy vagyok", hogy megerte sok evig tanulni, mert vegre van munkam, amit szeretek es amiert fizetnek. Aztan bekoltoztem nagybatyamekhoz egy idore. Nem kertek penzt, mert unokahug (rokon) nem kernek elvbol. DE lattam, hogy ott is csak ket kereso van es tobb gyerek. En meg mar felnott, nagylany es van rendes felnott munkam. Ezert beszeltem nagybatyammal es kozoltem igenis beszallok a rezsibe, es neha be is vasarolok (ettem az o eteluk, amit az o dizetesukbol vettek). Nehezen, de beleegyezett. Igy is en jartm jol. Hiszen ha ok nincsenek a fizetesemnek nem a tizedet, hanem minimum a felet kellett volna albereletre forditanom es azon felul etelre, amit nekem kellett volna megfoznom etc. (Es segitettem a hazimunkaban is.)
Otthon ugyanugy beszalltam volna.
Mar felnottkent aztan belefutottam abba, amikor felnott gyerekek az oket egyedul nevelo szulonek eszuk agaban sincs se otthon segiteni, se a rezsibe beszallni, se egy jo szot odalökni. Ilyenkor nevelesi celzattal nem art, ha a szulo igenis elkeri a rezsi gyerekre eso reszet (igen anyu/apu lehet jofej es ha nem szorul ra anyagilag, akkor szepen tegye felre es amikor a gyerek elkoltozik, akkor adja neki oda).
Nagyjabol ket-haromfele eset letezik. Felno a gyerek es normalis ertekeli, hogy a szuloknel maradhat es nem kell a full fizeteset a mostani alberleti arak mellett koltenie es anyuhotelezhet. Ezt valahogy felfogja es cserebe jofej gyerek beszall magatol.vagy segit a szuleinek etc.
Felno a gyerek, de eszebe se jut, hogy mekkora nagy segitseg, hogy a szuleinel maradhat es a full fizeteset magara koltheti...de anyu turelmes nincs problemaja, mert amugy a gyereke elviselheto.
Felno a gyerek, nemhogy eszebe nem jut mekkora segitseg a szuloknel eles, de ratesz egy lapattal es eloskodik, budosodik, lusta, ugy viselkedik mint egy kiskamasz es ha barmiert szolnak, neki all foljebb, hogy de o felnott. Na az ilyeneket szoktak kesobb kidobni. Cska aki itt kiirja akar egyik akar masik oldalrol az mar a vegkifejletnel tart es az alapjan a gyerekuket kidobo toluk penzt kero szulok tu hetnek szemetnek stb.
Kulfoldon is van akik siman kernek rezsipenzt a felnott gyerektol es azert, mert ezzel is az eletre nevelik es egyben felreteszik neki (ezt nem kell elmondani!!!), es leginkabb azert is, hogy helyette sporoljanak (amit a szuloknek lead azt nem kolti el nagy oromeben. De ott is alap esetben a felnott gyerek magatol elmegy hisze orul, hogy fel nott vegre
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!