Felnőtt gyerekek, ti mindig azt teszitek, ami a szüleitek kedvére való? Mi történik, ha véleménykülönbség van? Ki hogy reagál, ki kezdeményezi a véleménykülönbség megbeszélését?

"Felnőtt gyerekek, ti mindig azt teszitek, ami a szüleitek kedvére való?"

NEM, miért tenném azt? Elvégre FELNÖTT vagyok!

"Mi történik, ha véleménykülönbség van?"

Akkor véleménykülönbség van, és vagy megegyezünk valami kompromisszumban, vagy narad a véleménykülönbség!

"Ki hogy reagál, ki kezdeményezi a véleménykülönbség megbeszélését?"

Ha FELMERÜL véleménykülönbség, akkor azonnal megbeszékjük és nincs olyan, hogy ki kezdeményez - akinek éppen fontosabb az adott téma. A ki hogy reagál részt meg nem értem, megbeszéljük - ennyi a reagálás.

Nos...

Apámmal már kamaszkoromban is szenvedélyesen vitáztunk, ha nem egezett a véleményünk. 18 éves koromban viszont összeköltözött a mostohámmal és onnantól kezdve (tíz éve) meg is halhatok (szó szerint), nem érdeklődik, nem hív, nem keres vagy max havonta egyszer. Szóval valahogy pont leszarom a véleményét bármiről is.

Motohaanyámnak nem lehet ellentmondani, mert Ő a passzív-agresszív, felkapja a vizet, mocskolódik, hetekig! megsértődik vagy ordít. Bár ő sem érdekel túlzottan.

Egyébként mindenkivel megbeszélem, ha konfliktus lesz, akkor sem érdekel, inkább vitatkozzunk kicsit, de legalább megbeszéljük a problémát.

Exem viszont folton sunnyogott, mindig másnak mondta (anyja, barátok) a kettőnkre tartozó gondokat, mondván velem "nem lehet beszélni".... aha, persze. Szakítottunk is hamarosan.

Párom pont az ellenkezője, bármi problémája van, AZONNAL mondja.

28n

A szemtől szembe kommunikáció sajnos nálunk is nehezen megy. Anyám alkoholizál, rossz a kapcsolatunk, nem beszélünk meg semmit őszintén. Apám magának való. Szeret, kedves és egyébként mindketten tesznek értem, de akadnak gondok is...

Most pl elég nagy problémát okoz, hogy másodéves egyetemista vagyok, anyám-apám örül ennek, mint majom a farkának (jó pap holtig tanulj, most tanulj, amíg fiatal vagy, felvettek, hát persze, hogy végezd el...), viszont én ott akarom hagyni. Ők erről nem tudnak (semmit sem vesznek észre abból, hogy néha gyomorgörcsöm van az iskola miatt), és nem tudom, hogyan hozhatnám fel ezt...

Meg kéne beszélni évek óta ezt az ivás dolgot is, de mindig csak akkor kerül sor rá, amikor anyám természetesen el van ázva, én meg remegek az idegtől, mert basztat és botrányt kavar. Mondanom sem kell, ilyenkor nem sikerül normálisan megbeszélni, józan pillanatokban pedig túl gyáva vagyok, anyám meg minek is hozná fel.

És millió apróbb dolog is akad, pénzkérdések, stb, amit nem tudunk megbeszélni...

Sajnos ez van.

Ja, olyan eset meg ritkán van, hogy valamelyikünknek mindkét fél érdekét nézni kell, úgy értem, nincs olyan helyzet, ami a szüleim kedvére való.

Illetve a nyáron akadt, szintén egy ilyen bonyolultabb ügy a barátom miatt, ami pont anyám ivászata miatt indult, keveset voltam otthon, anyám ennek nem örült (sajnáltam is őket valahol, mert éreztették a hiányomat, de kényszerhelyzetbe hoztak), én meg ott voltam "két tűz" között, de nem annyira vettem figyelembe őket.

Egyébként ritkán van véleménykülönbség tényleg.

Én nem szólok bele a szüleim életébe. Biztos van olyan pont, ami után szólnék nekik, de eddig nem következett az el (pedig rengeteg dolog van, amit sztem nem jól csinálnak).

Pepitában meg úgy van, hogy egyes agymenéseikre bólogatunk, aztán úgy csináljuk, ahogy nekünk tetszik. Sajnos mindkettőnk szülei olyanok, hogy nem bírják elviselni, ha nem nekik van igazuk és nem lehet annyival elintézni, hogy "bocs, mi nem így látjuk, hagyjatok már ezzel légyszíves".

Ja, ami még eszembe jutott most, az a szüleim egészségi állapota, illetve főként anyámé, de ez nyilván egyezik valahol az ivással is.

Elhízott, a pia mellé gyógyszereket szed, vérnyomáscsökkentőt, koleszterin elleni millió szart, nem eszik valami egészségesen, rengeteg kávét és kólát iszik. Néha próbálnám rávenni a teára, de nem szereti, mozogni nem mozog semmit. Kemény munkát végez, ez igaz, de ez így akkor sem tesz jót...

Szellemileg is kezd leépülni szerintem, vagyis, ha ezt így folytatja, biztos ez lesz a vége, régen sokat olvasott, rejtvényt fejtett, érdeklődött dolgok után, most meg semmi...

Aj, a lényeget mindig lefelejtem.

Szóval, jó lenne, ha erről is tudnánk beszélni, ha segíthetnék neki, de nem lehet vele beszélni.