Anyaként meg tudnád valaha bocsátani a fiadnak, hogy megerőszakolt egy nőt?

Mindenki a gyermekéért felelős csak.

Én pocsék nevelést kaptam, az a szüleim hibája, én nem folytatom a sort a gyerekemnél.

Nem mindenki alkalmas arra, hogy felismerje a hibákat, amiket a szülei elkövettek és megszakítsa a sort.

A gyerek temperamentuma és személyiségének hatalmas része fogantatásnál, születésig dől el, minimálisat lehet csak rajta változtatni neveléssel és még minimálisat alakít rajta a környezet. Ezek természetesen csak jó irányba terelésnél minimálisak, drasztikus módszerekkel bármelyik gyerekből lehet szorongó, agresszív felnőttet nevelni.

#50

Nem. Ez mellébeszélés. A kérdés a szülö hozzáállására vonatkozott.

A lényeg pedig az, hogy mindenkinek a saját felelősségét kel meglátnia a dolgokban, és nem háritania másra. Így a szülőre sem háríthat a gyermek.

Mindenkinek a saját démonaival kell meküzdenie, és segítenie másoknak, azok hasonló küzdelmében. Nem ítélkezni!

#49

Meddig...?

Úgy érted a gyermek hány éves koráig? Vagy milyen tettéig?

Mint mondtam, nemi erőszakig eljutni (a mi kultúrkörünkben) nem apróság. Mondj olyan helyzetet amiben nem lenne felelőssége a szülőnek!

(nyilván leszámítva, ha önhobáján kívül 2 éves korától mem ő nevelte.. De azt nem is nevezném az anyjának)

Szerintem nem a szülő hibája. A nevelés nem csak az, amikor leülteted a gyereket, és elmagyarázod neki, mi van. Nevelés minden behatás, ami éri a gyereket. Ahogy növünk, úgy felelünk egyre jobban a tetteinkért. Senki helyett nem az anyja ül börtönben.

És nem vagyok szülő, nem magamat védem.

Az elmúlt pártízévben kezdett el egyáltalán felmerülni az emberekben, hogy az őket éveken át ért hatások alakítják a személyiségüket hatalmas mértékben!

Lesz itt még olyan, hogy erőszktevő bántalmazó szüleivel fog egy börtönben csücsülni.

Van egy klassz blackmirror rész, amiben az ember agya rögzít mindent, amit valaha látott, és egy srác beperli az őt bántalmazó szüleit, mert lelkileg visszahúzták a fejlődésben, amiért sikertelen az élet több területén.

Bár eljutnánk ide, hogy a szülőknek valódi, számonkérhető felelőssége legyen a gyermekük nevelésében, hogy hányszor csattan az ostor a gyereken, mert az épp idegbeteg, szavakkal, tettekkel egyaránt!

Minél jobban megismerjük az emberi test-személyiség összefüggéseit, annál inkább bizonyítható lesz, mit okoz a bántalmazás és milyen viselkedést és kémiai vegyületeket szabályzó folyamatokat torzít egy bántalmazó szülő!

Tuti, hogy annak nincs gyereke, aki azt mondja, minden a szülő hibája!

Akkor hogy lehet az, hogy a testvérek sem egyformák, sőt sokszor teljesen más mentalitásúak, pedig ugyanazt a nevelést kapták? Valóban rengeteg múlik azon, hogy szeretetben és nyugalomban nő-e fel egy gyerek, de korántsem ilyen egyszerű a dolog. Minden szülő követ el apró hibákat, vagy hoz olyan döntést, amit később már mashogy csinálna, de ettől még nem róható fel neki a felnőtt gyereke bűncselekménye!

Mindenki tudna legalabb rossz dolgot mondani a szüleire, megsem lesz mindenki erőszaktevő, aljas bűnőző.

Aki nem teljesen fogyatekos vagy pszichopata, az nem fog ilyet csinálni Még akkor sem ha nagyon rossz gyerekkora volt...

Nem vagyok anya, de szerintem nem.

Hirtelen felindulásból erőszakol?? Na ne.

Ja, börtönben nem jó neki, persze, hogy megbánta.

Az szerintem lényegtelen, hogy ismerte az áldozatot.