Hogy mondjam meg, hogy egyszerűen csalódás nekem az egyetem?

vicces, hogy október eleleje van és te már azért sírsz elsőben, hogy szar az egyetem - már két vagy három hetet is jártál? nevetséges.

Szedd már össze magadat és légy türelmes, légy aktív.

Telefonozás és netflixezés kb a legrosszabb, amit tehetsz, kizárod magad a tanulásból is és a társaságból is.

Ennyi kitartásod nincsen?

Hello, ez már nem a gimnázium.

Én otthagytam az előző szakomat, idén kezdtem egy újat. Az előző szakon belecsöppentem egy szuper társaságba, imádtam őket tényleg, a mai napig összejárunk, ott mindenkivel jóban voltam nagyjából.

Most ezen az új szakon viszont nekem sem mennek teljesen egyszerűen a dolgok, van 1-2 lány, akivel úgy egész jóba vagyok, de iskolán kívül velük sem, csak egymáshoz ülünk előadáson, de így is sok előadás van, amin egyedül vagyok.

Az első szakomon lévő barátnőim is eléggé szétszéledtek mindenki elment másfelé, és közösen arra jutottunk, hogy basszus, ez már tényleg nem a gimi. Nem gáz, ha épp nincs aki mellett ülj az előadáson, vagy nem kísérgetnek wc-re. Neked is vannak a sulin kívül barátaid, nekem is vannak, így arra jutottam, hogy nem zavar.

Igyekezz minden órán ott lenni, jó eredményeket elérni, ez a legfontosabb. Hozzám is jöttek már úgy oda, hogy magyarázzak el ezt-azt, mert látták, hogy én értem.

Hidd el, az egyetemen ez nem gáz, sőt, elég ritka, hogy itt alakulnak ki életreszóló barátságok. Leginkább csak örülnek, ha oda tudnak ülni valaki mellé az előadáson, aztán mindenki megy a dolgára.

De most tényleg azon duzzogsz, hogy nem ajnároznak körbe vadidegenek azon nyomban és nem te vagy a királylány? És akkor lenézed azt a csoporttársat, aki meg képes kapcsolódni, ismerkedni? Te magad írtad, hogy "házibulikat TART", tehát tesz azért, hogy társaságot alakítson ki. Püfölheted itt a billentyűzetet sértődötten, de attól még nem lesz világosabb, hogy miért nem mész el azokra a házibulikra? Miért nem beszélgetsz te is? Tényleg azt várod, hogy az emberek csak úgy eléd járuljanak, hogy imádhassanak?

Szóval már ne is haragudj, de ha ez a goromba durcásság süt rólad az egyetemen is, nem csodálom, hogy az embereknek nincs kedve veled semmit csinálni. Nőj fel.

A szüleidnek meg mondd meg egyszerűen, hogy képtelen vagy emberekhez kapcsolódni, és kérj tőlük tanácsot. Hátha tudnak segíteni.

Ugyanígy jártam, az első gimnáziumban.

Előtte én voltam az iskola kis matek tudósa, aztán a matek szakos osztályban hirtelen kiderült, hogy nem esik hasra tőlem senki.

Ne duzzogj, tanulj meg egynek leni a sok közül. Ha majd úgy alakul itt is lehetsz JÓFEJ, de ne arra koncentrálj, csak legyél a közösségben.

(60F)

Édesanyám ezt úgy mondaná, hogy "életkezdési válságod" van. És milyen igaz! Egyébként ha amúgy érdekel, amit tanulsz, különösebb bajok nélkül megy a tanulás, akkor ne add fel!

Gimnáziumban sohasem voltam a társaság közepe, sőt, többnyire utáltak, de mégis megtaláltam a társaságomat... :) Ezek is olyan emberek, akik komolyan gondolják és szeretnének lediplomázni. És őszintén: nem tudom, hogy haverkodtunk össze. Az első sorok egyikére ültem, ahol találtam egy-két normális srácot és onnantól már mentek aa dolgok.

"Zsák megtalálja a foltját" :)