Miért van ez így? És én mit tehetek?

A helyzet a következő: A testvéremmel nagyon régen megromlott a kapcsolatunk, én két éve külön élek, egyetemre járok, a szüleim támogatnak. Az albérletem mindennel együtt havonta 30 000 ft maximum(szobát bérlek). Nem költök sokat, szinte mindig magamra főzök. Részben a vizsgaidőszak miatt, de nagyon-nagyon régen voltam fizetős programon. Van ösztöndíjam is, ami apukám számlájára megy. Ő nagyon jól keres.

A húgom lusta volt tanulni, ezért most magángimnáziumba jár, ahol a tandíj 50 000 ft havonta. (Nekem megmondták, ha nem tanulok, megyek szakközépbe, de mindig sokat tanultam) Onnan is majdnem kirúgták,(a magánsuliból) lóg, volt hogy rárúgott egy asztalt egy tanárra, mert egyest kapott. Volt hogy reggel részegen ment be.

Nem akarlak titeket untatni az egész történettel, ezért csak a legutóbbit mesélem el, pedig lenne bőven!

Amikor hazaértem, a húgom előadta magát, hogy ő osztálykirándulni megy és hagyjam itt neki a bőröndöt, amivel jöttem (két bőröndünk van, a fekete, ami normál méretű, én szoktam használni, és egy hatalmas piros). Anya persze odaígérte neki a nevemben. Mondom oké, kibírom. (A séta a buszig 20 perc, maga az út egy óra és félek, hogy esni fog, nehhezen tudom megemelni, ami a pocsolyák miatt fontos, könnyen beázik és én is voltam a pirossal osztálykirándulni annó, amikor anyának kellett a másik)

De nem akadtam ki, mondom egyszer kibírom.

Később egy másik dolog miatt (Van egy szép ünneplő ruhám, amit gombócba gyűrve találtam a földön, holott megbeszéltük, hogy nem veszi fel) önzőnek nevezett. Elhordott minden rossznak. Ekkor mondtam neki, hogy jó, akkor önző is leszek, nem kapja meg a bőröndöt. Erre kiakadt, rám akarta rúgni az ebédlőasztalt és megdobott egy üveg ketchuppal. A szüleim ennek szemtanúi voltak. Anya megjegyezte, hogy csúnyán beszéltem a húgommal. A probléma megoldása az lesz, hogy vesznek neki egy bőröndöt. Mikor kérdeztem, hogy lesz-e ennek bármi következménye rá nézve, apám megdöbbent, hogy mi lenne? Majd jövő héten beszél vele. És kiderült, hogy anyám még Londonba is elviszi, ahová én nem mehetek velük. Mert hogy ő még nem volt Londonban. Imádok utazni, az iskolámmal egyszer mentem már ilyesmi támogatott útra kb 60 000 ft volt egy hét. Ja, de a húgom a saját iskolájával 200 000 ft-ért ment Spanyolországba a tengerpartra egy hétre.

Igazából nem a pénz a bajom. Csak úgy érzem, hogy ő fontosabb. Az élmény az, ami hiányzik, hogy mellettem is kiálljanak a szüleim néha. Mit tanácsoltok? Ezek miatt már nem járok szívesen haza.

Én: 20/l, ő 17/l