Ti mit tennétek a helyemben? 22/L

Anyukám egyedül nevelt mert apám elhagyott amikor 4 éves voltam, és mivel egyedüli gyerek vagyok jogos hogy félt. De anya az a nagyon túlféltős. Hiába vagyok felnőtt ember a mai napig felhív minden nap hogy ettem-e rendesen, jól vagyok-e, és ami a legjobban irritál, az a pasi téma. Régebben is nagy keritő volt, de csak azt fogadta el akit ő talált nekem. A saját választásaimat mindig kritizálta ezért a mostani páromról nem is tud. Fél éve vagyunk együtt, 2 hónapja össze is költöztünk, de anyának még nem mondtam meg mert tudom mi lenne. Azonnal meg akarná ismerni aztán meg kritizálná, szóval inkább nem avattam még be egyelőre.

A baj viszont most ott van hogy van egy barátnője aki tényleg nagyon nagyon sokat segített nekünk amikor apa elhagyott minket és van egy 25 éves fia. Na hát anya múltkor azzal hivott fel hogy intézett nekem egy randit a sráccal mert milyen rendes gyerek, és biztos szép párt alkotnánk. Hogy érthető legyen ez miért is gázos.

1. Ugyebár barátom van amiről a "randi" előtt mindenképpen felvilagositom anyát

2. A hátam mögött szervezkedett

3. Ismerem a srácot már és tényleg aranyos de iszonyú papucs. Tipikus anyuci pici fia. Anyukán lóg egész nap, ott lakik nála, az van amit ő mond, néha még gügyögnek is egymásnak. Ezt kellene valahogy elmondani anyának, hogy ne sértődjön meg, mert isteniti a barátnőjét akinek tényleg én is hálás vagyok, de csak emiatt csak nem fogok randizgatni a fiával.

Anya meg fogja majd kérdezni hogy miért nem akarom, és nem tudom mit mondjak neki úgy hogy azért ne bántsak meg senkit. (Az el fog szaladni a füle mellett majd hogy barátom van, főleg igy hogy közben talált nekem egy potenciális jelöltet) Szerintetek mit tegyek? Nem akarok megbántani senkit.