Normális, hogy még ennyi idő után és ilyen körülmények között sem tudok megbocsájtani nekik?
Apám nagyon kicsi koromban elhagyott minket, alig vannak közös,családi emlékeim vele. Nem látogatott sűrűn,nem sokat foglalkozott velem. Anyukámmal nagyon szegényen éltünk, ezért 6 éves koromban felajánlotta neki, hogy egy ideig vegyen magához.De ekkorra apámnak volt egy új nője, aki nem engedte, hogy odaköltöztessenek, így végül nevelőszülőkhőz kerültem másfél évre. Jó, persze az észérvek azt mondják,hogy ez nem volt annyira sok és jobb vot mint éhezni és fázni,de annyi idősen ez nekem hatalmas törés volt, más emberként, illetve más gyerekként jöttem ki, mint ahogy bementem. Szörnyen érintett, hogy elszakítottak anyukámtól,valahol talán ma sem dolgoztam még fel, mert el sem tudom képzelni, hogy 2 napnál tovább ne lássam őt. És ez a nő később is sokat piszkált és keresztbe tett nekünk, úgy beszélt velem mint a kutyával, hazugságokat terjesztett rólam és anyukámról is. Egyszer apám vett nekem egy babaházat, de a nő veszekedni kezdett vele, hogy miért költ rám ilyen sokat,és csak akkor hagyta abba mikor apám darabokra törte a babaházat. Sok ilyen felnőtt szemmel jelentéktelen emlék van ami tüskeként bennem maradt. Illetve 17 éves voltam, mikor valamin összevesztem a fiával, ami miatt nagyon megvert. Anyukám csak számonkérte tőle , de ő nem tudom miket hordott össze apámnak, de apám eljött és anyát is és engem is bántott. Ettől kezdve teljesen megszakítottam apámmal a kapcsolatot, a gyerektartást se kértük tovább. Felnőttkoromban is igyekezett fúrni, de már egyikük sem volt különösebb hatással a felnőtt életemre. A lényeg, hogy most gyomorrákja van a nőnek és úgy néz ki a végét járja. Régóta tudom és megmondom őszintén nem igazán sajnálom. De üzent, hogy menjek be hozzá és vigyem a kislányomat is. Szóval valahol tudom hogy itt lenne az ideje abbahagyni a gyülölködést, de az igazságérzetem meg azt mondja, hogy nem érdemli meg a bocsánatomat.
32/N
válasza:Igazad van, nem érdemel meg tőled semmit. Viszont félek magadnak ártasz, ha nem teszed meg :( annyi sok terhet cipelsz a lelkedben, talán épp ideje elengedni.
Nem őt védem, félre ne érts, nem érdemel bocsánatot, csak mert beteg. Én inkább úgy gondolom te nem érdemled meg ezt a sok szörnyűséget, amit miatta még mindig a lelkedben tárolsz.
Menj be, és bocsáss meg neki.
válasza:Én bemennék egyedül, és valami ilyet mondanék.:
"Látod, ha csak magaddal foglalkozol, míg mások egyáltalán nem érdekelnek, sőt utálatos vagy, a sok utálat ami ér téged, megöld..., az univerzum koveti magából a legrosszabbakat. Tanulásdús maradék időt."
válasza: válasza:“ Ettől kezdve teljesen megszakítottam apámmal a kapcsolatot,“
Akkor kivel üzent és honnan tudja hogy kislányod van?
válasza:Szerintem búcsúzz el tőle békében. Nem volt jó hozzád, ez tény. De még az is lehet, hogy azért hívott, hogy bocsánatot kérjen tőled.
Viszont a gyereket nem biztos, hogy ilyen körülmények között elvinném.
válasza:A gyereket tuti nem vinném, nem tudom, hány éves, de gondolom, még kicsi. Semmi szüksége rá, hogy egy olyan haldokló embert lásson, akihez semmi köze, soha nem volt kapcsolatuk. A nő halála után meg majd mi lesz, ha kérdezi, hogy mi történt vele? Persze a halál az élet része, de nem kell direktben találkoztatni vele, ha nem muszáj (nyilván ha pl a nagyszülő haldokolna, akkor más lenne a helyzet).
Én magam viszont bemennék. Szeretnék még egyszer a szemébe nézni annak, aki ennyi fájdalmat okozott nekem és megkérdezni, hogy “miért?”
Egyébként tényleg lehet, hogy bocsánatot akar kérni, úgy akar elmenni, hogy lezárja ezt a haragos viszonyt. Ez esetben elfogadnám a bocsánatkérését, egy halottra felesleges haragudni. De elfelejteni nem tudnám, ami történt.
válasza:Teljesen érthetőek az érzéseid, hogy nem tudsz megbocsátani... Nagyon-nagyon sajnálom, ami történt.
Nem tudom, van -e lehetőséged segítséget kérni pszichológustól, aki segítene elengedni életednek ezt az időszakát, az elengedés azért is éri meg, mert amíg mindig harag van benned a múlt iránt (ami teljesen érthető és jogos), addig esetleg egy lelkiállapotban vagy benne és nem tudsz továbblépni... Azzal, ha a múlt iránt nem lesz benned harag, önmagadnak fogsz segíteni, ezzel édesapád (akit nem lehet annak nevezni) emberhez méltatlan viselkedését nem fogod semmisnek tekinteni, nem arról van szó. Bonyolult lelki folyamatok ezek, de a múlt lezárása nagyon fontos lenne.
válasza: válasza:Menj be hozzá, a lányodat ne vidd el; búcsúzz el tőle a lehető legnagyobb méltósággal és utána, ha meghalt, ráérsz gyászolni, és a gyász végén meg tudsz neki bocsátani.
A megbocsátás egy lelki folyamat vége, nem lehet erőltetni, sem siettetni. Te sem erőltesd, de menj el egy haldoklóhoz. Nagyon meg fogod bánni, ha nem mégy el, mert a traumák és a sérelmek miatt nagyon nehéz lesz a gyászod.
Lehet, hogy ő nem érdemel bocsátnatot, de te nem fogsz tudni úgy élni, hogy miatta teli vagy gyűlölettel és régi, feldolgozatlan trauma-nyomokkal, lelki sebekkel és sérelmekkel. A megbocsátás NEKED és MIATTAD fontos, nem miatta.
válasza:Mert fosik, hogy a poklok poklara jut. Amig nem volt beteg miert nem inditvanyozta ezt?
Nem mennek be, es levegonek sem vennem a kereset!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!