Tudnál csalódni a gyermekedben?
Elméleti kérdés.
Nemrég beszélgettem kamasz társasággal, és megdöbbentő volt számomra, amikor arról meséltek mennyire megérintette őket, ha szüleik akar egyszer is kimondta csalódását irányukban.
Valamelyik srác mesélte, hogy egyszer megbukott egy tantárgyból saját hibájából. Majd odaállt az anyja elé és sírva mondta, hogy “bocsánat, csalódtál bennem”. Mire az anyja azt mondta, hogy ő a gyermeke és soha nem tudna benne csalódni. A fiúnak pedig sokszor eszébe jut ez a kép az anyukájáról. Erre mindenki felnézett és mosolygott az esetén. Ellenben mások majdhogynem napra pontosan tudták mikor kapták meg eme bántó szót.
A kérdés elméleti: tudsz csalódni a gyermekedben? Annak ellenére, hogy mély nyomot hagyhat benne? Vagy egy szülő sosem csalódhat?
Nem a gyerekben csalódsz, hanem a nevelésedben, saját magadban, amit nem a gyerek, hanem a viselkedése tükröz.
Akinek elvárásai vannak, képes csalódni, de az okos ember tudja, hogy mit várjon el, így keveset csalódik.
Tudtam, hogy a gyerekem hazudni fog, nem is vártam el soha nyílt őszinteséget. Hazudott, nem csalódtam, de rosszul esett. Kicsit reménykedtem benne, hogy tévedek.
Sok szülőnek irreális elvárásai vannak a gyerekével szemben(lásd első válaszoló) ami miatt úgy érzik, nem elég jók nekik.
Egy jó szülőnek a gyereke mindig elég jó lesz, akkor is, ha csalódik, de akivel ez gyakran előfordul, gondolkozzon el, nem támaszt e irrealis elvárásokat a gyerek felé(pl a gyerek nem tartozik hálával, mert felnevelték!), a gyerekét szereti e, vagy azt, akinek látni akarja.
Bennem rengeteget csalódtak a szüleim, alig mondták, mert nem nagyon beszéltünk soha, de érezni azt lehet.
“Ezt se tudod megcsinálni, már megint nem, azt hittem, neked soha, most se, erre sem vagy képes, nem hiszem el..” Ezek mind olyan mondatok, amikkel csalódást fejez ki az ember.
Ha nem használod ezt a szót, de ilyeneket mondasz a gyereknek, tudja, hogy csalódsz benne, többet vársz, nem elég jó, nem lesz önbizalma.
Aki csalódik és nyíltan kimondja, nyugodtan mondja el, csak azt is, ha büszke a gyerekére, ne csak utaljon rá(örülök, hogy sikerült, jól csináltad).
"Nem a gyerekben csalódsz, hanem a nevelésedben, saját magadban, amit nem a gyerek, hanem a viselkedése tükröz."
Orbitális baromság. A gyerek onallo szemelyiseggel jon a vilagra. Ha egy angyal természete van, nem fogsz tudnin belőle ördögöt nevelni, de egy kisordogbol se lesz neveléssel angyal. Ez mai idiotizmus, mindért a szülőt hibáztatni.
Nekem mondta már anyukám, hogy csalódott bennem,amikor az ő értékrendjükkel ellentétesen 21 évesen összeköltöztem a barátommal, akivel akkor már 2 éve együtt voltunk (azóta is együtt vagyunk). Nagyon fájt, amikor mondta, de neki is.
22/L
#6
Mi ?
Ez így nem igaz.
Az amit írsz az csak a természet .
A személyiség a tapasztalatok,örömök,bánatok
Fontos és kevésbé fontos események alapján alakul majd változik
Mindenki akivel találkozunk egy nyomot hagy bennünk ki többet ki kevesebbet de változtat a személyiségünkön.gyerek korban sokat már felnőtt korban kevesebbet de mindig változik .
A kérdezőnek: a csalódás az egy borzasztó érzés
De csak azokban tudonk csalódni akik iránt elvárásaink illetve bizalmunk van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!