Tényleg szinte mindig sejti a szülő, ha gyereke meleg/leszbikus/transzszexuális?

Nem hiszem, hogy mindig, de aki foglalkozik a gyerekével, ismeri, nem totál vak, az persze észreveszi. Nemcsak a saját gyerekén, de más ismerősökön is simán látom.

Viszont sajnos nagyon sok olyan család van, ahol semmit se tudnak egymásra, a közvetlen családtagok se ismerik igazán egymást. Ott valószínűleg nem veszik észre.

Bár nem vagyok rokon.. A volt párom meleg, négy évig éltünk együtt, mire kibökte. Én nő vagyok, ő férfi.

Már két éve annak, hogy szétmentünk, én még mindig nem értem, hogy volt képes egy nővel élni, szerintem kínzás lehetett neki :D

A lényeg, hogy amikor elmondta, senki nem lepődött meg. Én sem. A szüleivel, akik amúgy nagyon hagyományosak, szintén nem volt gond. Állítólag azt mondták, valahol sejtették.

Aki közel áll hozzád, valahogy érzed rajta,hogy nem stimmel valami a helyzettel , megjátssza magát, mert titkolja, ami viszont megterhelő.

Anyukád valószínűleg azért "piszkál", mert így puhatolózik.

Nekem volt egy konkrét pillanat, amikor rajottem. Persze a kép mindig csak utólag áll össze teljesen. Én is elhessegettem akkor a gyanúm, azt hittem, nincs az az ember, aki önként szenvedteti magát..

Vannak tagadhatatlan jelek, de a zömük olyan apró, hogy csak utólag értékeled át.

Nézd, egy érzékeny, odafigyelő, törődő, empatikus testvér is észreveszi azt, ha a tesó "más". De ezzel ennyi.

Elfogadom, hogy más, és nem okoskodom, nem szólok bele, és ami a fő: nem alázom meg azzal, hogy locsogok róla másoknak. A szüleinknek sem. Én tudom, hogy ő más, de mivel ez az ő magánügye, ezt tiszteletben tartom. Nem beszélve arról, hogy mivel a magyar társadalom jelelegi formájában - lásd Fidesz-KNDP "értékrend" - teljességgel intoleráns mindnerféle mássággal szemben; de most itt kifejezetten a homoszexuaéitásra gondolok, nagyon durva megaláztatásoknak és lelki sérüléseknek van kitéve az, akiről kiderül, hogy homoszexuális.

Nem beszélve arról, hogy egy ostoba társadalomban, ahol korlátolt ideológiák alapján szabják meg az emeberek életét, milyen gyorsan szabadul meg mondvacsinált ürüggyel egy tetű munkáltató egy "más"-tól és gondokoskodik arról, hogy soha többé munkát se kapjon. tehát a családi is kiveti, meg a társadalom is. És ez minden "más"-ra vonatkozik.

Egyébként sok nő számára a homokos pasi barátsága áldás, mert sokkal érzékenyebb, mint egy átlag pasi, és ami a fő: nem a meghágadnó következő példányt látja benne, hanem az Emberre figyel.

Valamint van olyan helyzet, amikor a homokosságot az érintett ember is tagadja maga elől, ilyenkor nem szabad szólni, mert összeroppanhat az ember. Észreveszem, tudom, de nem szólok.

Nalunk senki nem vette eszre a csaladban, hogy van egy transznemu, amig el nem mondta.

Pedig nem egy hideg csaladrol van szo, mindenki mindig mindent megosztott a tobbiekkel, neha meg tul sokat is szerintem (pl. a szulokkel beszelgettunk a szexrol, ok is velunk!?), mindenhova egyutt mentunk, testverek mind kozos szobaban voltunk 18 eves koromig. Szoval nulla maganelet. Semmi jele nem volt, mindig is ferfias dolgokkal foglalkozott. Maximum a sertodekenyseg volt fura egy fiuhoz kepest, de hat ismerek egy csomo hisztis ferfit, abbol meg nem kovetkezik egyenesen, hogy nonek erzi magat.

Ugyhogy nalunk teljes sokk volt ez az egesz. Bar pszichologus szerint van pszichopata hajlama is, amire meg jellemzo, hogy megnyero stilus mellett szelhamos, szoval valoszinuleg ezert is tudta igy eltitkolni.

Kamasz korában megsejtettem, és mielőtt beszélt volna róla tudtam. Igazából nem is volt igazi c.o. nálunk, de nem is abajgatom a lány témával. Amolyan tudjuk , de még nincs meg neki az igazi, így nincs családi bemutatkozás se.

Szerintem az a szülő nem sejti, aki a nyilvánvalót is letagadja magának, és homokba dugja a fejét.

Óvodás koromban még melegnek gondolt a család, még az óvonőket is megkeresték, hogy ők mit gondolnak, de végül betudták annak, hogy közel álltam a nővéremhez és ezért őt tekintettem akkoriban mintának. Telt az idő és mindenki elfelejtette az óvodáskori furcsa jeleket teljesen és hatalmas sokként érte őket 15-17 évvel később amikor megtudták, hogy tényleg az vagyok. Apa volt az egyetken, akit nem sokkolt le látszólag a hír, azt mondta, hogy régóta gyanakodott csak félt belegondolni vagy rákérdezni. Anyát hatalmas sokként érte és nagyon nehezen viselte a tényt, hogy sosem merült fel benne, hogy meleg vagyok és ennyire vak volt velem kapcsolatban. A tesóimat szintén sokkolta a hír.

Egyszerűen annyira megszoktak az idő során, hogy nem vették észre azokat a jeleket, amiket egy friss ismeretség után azonnal kiszúrsz. Nem vagyok feminin alkat különösebben, de maszkulin se, eléggé a szürke zónában vagyok és az emberek egy része hamar rájön, hogy meleg vagyok. Főleg, ha részeg vagyok. :D

23/F