Illik elköltöznie otthonról egy 26 éves embernek, ha adottak a lehetőségek rá?

Ha akar valaha is párkapcsolatot, illik. Én felnőtt nőként, egzisztenciával biztosan nem kezdenék olyannal, aki még a szüleivel él. Ha elntudtam költözni anno 21 évesen, nehogy már más ne tudjon. Még akkor is ha haverokkal albérletben. Az is jobb, mintha a másik szobában ott vannak a szülők, míg dugunk.

Ha van saját lakás akkor nyilván. Ha albérletet kéne fizetni és nincs párkapcsolat akkor értheő, ha még gyűjtögetne.

A szülei mit akarnak? Nem mindenki örül ám hogy a felnőtt gyereke a nyakán lebzsel, és kiszolgáltatja magát. Miért akarja továbbra is kihasználni a szüleit, főleg hogy azok lakást vettek neki?

Ki az a hülye aki ha kap a feneke alá kérot otthon akar maradni ovizni,ahelyett h leválna és élné az életét a saját életterében. Mi se vágtuk ki a gyerekeinket amint 18 ak lettek,de ők késztetést éreztek leválni maguktól,persze támogattuk,támogatjuk őket ahogy tudjuk, mivel így lettek nevelve egészségesen,26 évesen már nagyon nem egészséges szülővel lakni mérgező főleg egy párkapcsolatot ,házasságot tud szét mérgezni, még ott is ahol a legjobb a szülő gyerek kapcsolat.

Én úgy gondolom, ez nem illendőség kérdése. Ott lakj, ahol jól érzed magad! De azért nyílván a rezsibe meg hadonlókba már illik beleadni. :-)

Jó esetben ezt a gyerek és a szülők közösen döntik el, nem pedig az alapján, hogy mi "illik".

Ez nem illemszabály kérdése.Ha valaki nagykorú,és úgy dönt,hogy elköltözik,akkor megteszi.

És ha valaki úgy dönt hogy kényelmesebb neki hogy anyu eteti annak ellenére hogy kereső ember, és cseszik elköltözni, pedig ezzel plusz terhet plusz kiadást szakít a szülei nyakába, mert ő "spórolni akar" - magyarán még mindig eltartani magát legalább részben-azt is megteszi. És leszarja hogy könnyebb élete lenne a szüleinek ha nem élősködne rajtuk majd harminc évesen.

Szerintem ez nem illik/nem illik kérdése, hanem inkább attól függ, hogy melyik megoldás lenne kényelmesebb, hasznosabb, mire van szükség, igény, milyen a kapcsolat a családon belül stb. Én pl. nem költöznék külön csak azért, hogy ne a szüleimmel lakjak. Ha arról van szó, hogy pl. egy nagyobb városban kaptam/örököltem stb. egy lakást és ott jobbak a munkalehetőségek, közelebb van a munkahelyhez stb., el akarok menekülni otthonról vagy a párommal közösen költöznénk be, akkor mennék és elköltöznék. Ugyanakkor, ha pl. két utcával arrébb van a lakás, nincsen senkim, jó a kapcsolat a szülőkkel, akkor nem költöznék el. Biztosan van olyan, aki szeret egyedül lakni, de én nem. Próbáltam és nem szerettem. A szüleimmel pedig jó a kapcsolatunk, bőven el is férünk, a ház elhelyezkedése is jó, emiatt nincsen bennem olyan vágy, hogy minél előbb szabaduljak otthonról. Ha van rá valami konkrét ok vagy szükség, akkor az más, de nekem mindig furcsa volt, hogy "külön kell élni, mert".