Szerintetek rosszul tettem? Hogyan tudnék ezen túllépni?

28 éves vagyok, apukám pár éve meghalt. Többszörös áttétes rákos beteg volt, aminek következtében kissé le is bénult ( a gerincét e is nőtt daganat), amit vizsgáltak sokáig, hogy operálható-e. Aztán a szülinapján tudta meg, hogy sajnos nem lehet operálni. Akkor felhívott, hogy ezt elmondja és én tudtam nagyon jól, hogy szülinapja van, de a körülmények tudatában képtelen voltam azt mondani, hogy “boldog szülinapot” vagy hogy “isten éltessen”. Valahogy nem iszonyú közhely lett volna, hogy édesapám, most tudtad meg a halálos ítéletet, de azért isten éltessen boldog szülinapot. Szóval “elsunnyogtam”. Rá 2 hétre elment szegénykém és én azóta rágom magam, hogy miért voltam annyira gyáva, hogy valamilyen módon nem köszöntöttem fel és biztos azt hitte, hogy elfelejtettem.

(Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy előtte évekig nem tartottuk a kapcsolatot, de ennek semmi köze a nem felköszöntéshez).