Mérgező kapcsolat az anyával? Hogy lehet túllépni rajta?
Nagyon rossz a viszonyom az anyámmal, különösen azóta, hogy a nővérem két éve öngyilkos lett. Anyu sosem volt jó szülő, ettől függetlenül rengeteg bűntudatom van nekem is bizonyos dolgokat illetően (például, hogy a jó képességeim ellenére szüneteltetnem kellett az iskolát a lelkiállapotom miatt). Az agyammal úgy gondolom, ez nagyban az ő hibája, de ő abszolút nem látja a felelősségét (gyerekkoromtól fogva alkoholista, dolgozni jár, ő tart el a bátyámmal egyedül, de mindig ingerlékeny, vagy kiszámíthatatlan, ha részeg, agresszív), és olyan szinten ellenem fordítja a családtagokat is, hogy sokszor elhiszem, csak velem van a baj.
Onnan jutott ez eszembe, hogy kiskoromban volt egy nyuszink, akit fedeztetett anyu, és megszülettek a picik, de nem volt valami rendben velük, mert sorban meghaltak. Körülbelül nyolc éves voltam, arra emlékszem, hogy az egyik haldokló kisnyuszival a bátyámmal próbáltunk vizet itatni (ami lehet, hogy többet ártott, mint használt), de végül meghalt. És anyu nem volt ott, ő nem is nagyon foglalkozott az állatokkal, a mi felelősségünk volt, hogy adjunk nekik enni, satöbbi. Persze erre az alapanyagot mindig megadta, de ennyi. Érzelmileg nagyon megrázó ez számomra a mai napig, el is határoztam, hogy ha nekem lesz gyerekem (amit a körülmények miatt kétlek), sosem engedem, hogy ő legyen felelős egy életért. Aztán eszembe jutott, mi van, ha anyu csinálta jól, és én voltam a rossz. Szóval... Tényleg nem tudom.
válasza:Ne magadat okold.. a testvéred öngyilkossága nem hiszem, hogy segített a családod állapotán. Ülj le beszélni anyuddal, hogy ez nem mehet így tovább.
Amúgy, ha nem titok, apuddal mi van?
válasza: válasza:Jajj, nehogy már felmentsétek a nőt!
A kérdezőnek is nehéz gyerekkora volt, de elhatározta, hogy a gyerekei kedvéért majd mindent megtesz, hogy legalább nekik jobb legyen(nyuszik)
Az anyja hol csinálta ezt??
Nem vagy felelős azért, mert halasztottál a suliban, az a mázli, hogy nem lettél te is öngyilkos.
Anyukád szemét volt a nyusziknál, anya vagyok, egy 8 éves annyira kicsi, sosem bíznék rá ilyet, még magáért sem vállalhat felelősséget, nem hogy állatokért.
Annyi lehet a nyuszis dolog mögött, hogy vidékieknél nincs értéke az állatnak, pláne annak, amit nem esznek meg(vízbe fojtott kölyökkutyál, agyoncsapott kölyökcicák, gondolom a nyúl is ilyesmi lehetett)
Egyébként én hoztam haza fiókát sajnos párszor, mert fogalmam sem volt, hogy nem szabad(utcáról), és mind meghalt, az én anyámat sem érdekelte soha, hogy mit adok nekik vagy hova kéne vinni egy életet.. bezzeg ha a gyerekem hozna haza,..
Anyukádnak nyilván egy sor pszichés problémája és személyisègzavara van, ahogy neked is lesz, mert ugyanolyan sérült a gyerekkorotok.
Ha te teszel a jobbért, már különb vagy tőle
válasza: válasza: válasza: válasza:Szia!
Hasonló történetem van, csak nekem nincs testvérem. Anyámat is bántotta apám, nem verte igaz, de szavakkal bántotta. Anyu meg rajtam töltötte ki a dühét. Azt érte el ezzel, hogy nem tartom vele a kapcsolatot. Manapság sok szülőre ráhúzzák, hogy , mérgező. Nah az én anyám , a tiéd valóban azok. Valóban sokat szenvedett az anyud, enyém is. Viszont ezzel nem lehet felmenteni.
Hány éves vagy ?
Mindenképpen keress fel szakembert.
Bennem olyan maradandó nyomokat okozott mindez, hogy az emberek konkrétan látják rajtam, hogy engem soha, de soha sem szerettek a szüleim. Én folyamatosan dolgozok ezen, hogy egy viszonylag kiegyensúlyozott ember legyek. Nekem is van egy gyerekem, 1,5 éves. Nem engedem a szüleimhez. Nem szeretném, ha a gyerekemmel ugyanazt csinálják, mint velem.
Vagy a másik eset: évek óta azon dolgozom, hogy olyan munkám legyen, ahol nem kell problémás emberekkel foglalkozni. Végre sikerült. Viszont előtte vagy ügyfeleztem, vagy kórházi szociális szakember voltam, nem szerettem. Mondhatni azt is, pályát tévesztettem. Most már a saját utamon vagyok :) Viszont amikor ilyen helyeken dolgoztam, anyám első kérdése mindig a munkahely volt. Remélem érted a lényeget: tudta nagyon jól, nem szeretem de állandóan cinikusan és persze mosolyogva ezzel faggatott.
Apu meg csak úgy van.... Nem keres, semmi kapcsolatom sincs vele.
Én nem mondom azt, hogy szakíts meg anyuddal a kapcsolatot. Próbáld vele rendezni. Viszont azt elmondhatom, hogy amíg tartottam anyámmal a kapcsolatot, mindig kimerültnek és fáradtnak éreztem magam, sok energiát rabolt el tőlem.
Anyukám 13 éven keresztül együtt élt az apámmal, aki bántalmazta, innentől kezdve nem hiszem, hogy nem okolható.
Egyetlen szóval sem mondtam, hogy ő lenne a rossz, pusztán azt a kérdést tettem fel, hogy lehet egy mérgező anya-gyerek kapcsolatból kilépni.
Apám is okolva van, elhiheted (kedves kommentelő, aki felhozta őt), a rengeteg verekedésért, a cirkuszokért. Főleg anyu által, aki nem rest folyamatosan az orrunk alá dörgölni, hogy micsoda r.hadék apánk van, és hogy d.gölnénk meg vele együtt (mikor épp a bátyám felidegesíti, én meg elvagyok a szobámban, próbálok tanulni, stb).
Anyám úgy ismerkedett meg apámmal, hogy még együtt volt a nővérem és az idősebb bátyám apjával, aki egyébként nemrég halt meg, de egy aranyszívű, imádnivaló ember volt, annak ellenére, mit tett vele anyu és apám. Anyu "szerelmes lett", a férjét (akit részegen - mert igen, már akkor is ivott, nem apám miatt kezdett el inni) többször ő maga bántotta tettlegesen, aki egy szelet kenyeret nem vett volna el a gyerekeitől. Elüldözték őt, és aztán rászálltak a nagytestvéreimre - a nővérem akkor 14-16, a bátyám 8 éves volt -, többször megverte őket apám, megölte a nővérem papagáját, míg végül nővérem fogta a bátyámat, és elmenekült nagymamámhoz.
A nővérem (akivel köztünk 20 év korkülönbség van, én most vagyok 18) rengetegszer mesélt nekem ezekről a dolgokról, mondta, hogy amikor anyu ivott (apámmal való megismerkedésük előtt), elviselhetetlen volt, mindenbe belekötött, addig piszkálta, míg lett oka megütni.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy én mondom, hogy anyunak nincsenek problémái, csak szeretném, ha végre lepakolhatnám a vállamról ezeket a súlyokat. Járok orvoshoz, rajta kívül senkinek se mondhatok ilyeneket, jólesett kiírni egy anonim oldalra, ennyi.
És igen, mindenkinek vannak problémái. De más, hogy például az egyik barátnőm azért jár pszichológushoz, és arról panaszkodik, hogy a szülei kiskorában gyakran összevesztek, és nem játszottak vele eleget (gazdagok, a szülei a mai napig együtt vannak), meg megint más ez, amit nem tudok elmondani a barátaimnak.
Egyébként mit gondoltok, ilyenről lehet egyáltalán szégyenkezés nélkül beszélni barátoknak? Sosem nyíltam meg ezekről, de talán itt az ideje.
*a nem szócska kimaradt
Egyébként köszönöm a válaszokat :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!