Mérgező kapcsolat az anyával? Hogy lehet túllépni rajta?

Nagyon rossz a viszonyom az anyámmal, különösen azóta, hogy a nővérem két éve öngyilkos lett. Anyu sosem volt jó szülő, ettől függetlenül rengeteg bűntudatom van nekem is bizonyos dolgokat illetően (például, hogy a jó képességeim ellenére szüneteltetnem kellett az iskolát a lelkiállapotom miatt). Az agyammal úgy gondolom, ez nagyban az ő hibája, de ő abszolút nem látja a felelősségét (gyerekkoromtól fogva alkoholista, dolgozni jár, ő tart el a bátyámmal egyedül, de mindig ingerlékeny, vagy kiszámíthatatlan, ha részeg, agresszív), és olyan szinten ellenem fordítja a családtagokat is, hogy sokszor elhiszem, csak velem van a baj.

Onnan jutott ez eszembe, hogy kiskoromban volt egy nyuszink, akit fedeztetett anyu, és megszülettek a picik, de nem volt valami rendben velük, mert sorban meghaltak. Körülbelül nyolc éves voltam, arra emlékszem, hogy az egyik haldokló kisnyuszival a bátyámmal próbáltunk vizet itatni (ami lehet, hogy többet ártott, mint használt), de végül meghalt. És anyu nem volt ott, ő nem is nagyon foglalkozott az állatokkal, a mi felelősségünk volt, hogy adjunk nekik enni, satöbbi. Persze erre az alapanyagot mindig megadta, de ennyi. Érzelmileg nagyon megrázó ez számomra a mai napig, el is határoztam, hogy ha nekem lesz gyerekem (amit a körülmények miatt kétlek), sosem engedem, hogy ő legyen felelős egy életért. Aztán eszembe jutott, mi van, ha anyu csinálta jól, és én voltam a rossz. Szóval... Tényleg nem tudom.