Bunkó vagyok, amiért nem megyek apával többet dolgozni?

19 éves fiú vagyok.

Középsuli és egyetem között kihagytam egy évet és akkor elég sokszor mentem el apával dolgozni (ő kőműves), illetve még középsuli alatt is hébe-hóba besegítettem.

Tiszta szívemből gyűlöltem minden rám bízott kőműves segédmunkát, de csináltam, nem is elsősorban a pénz miatt, hanem mert úgy éreztem, hogy tartozom apának annyival, hogy segítek neki, hisz végülis elég sokat dolgozott ő is értem.

Felvettek az egyetemre, de nyáron még dolgoztam nála, a héten költöztem be a kollégiumba, jövőhéten kezdődik a tanítás, de hétvégére hazajöttem.

Terveim szerint valami normálisabb diákmunkát fogok kezdeni kb már jövőhéten, de apa kb 1 órával hazaérkezésem után megkérdezte, hogy nem-e megyek el vele délután dolgozni? Én pedig egész életemben most először nemet mondtam neki erre a kérdésre és most rosszul érzem magam.

Nem akarok vele dolgozni, nagyon nem bírom a stílusát és a munka is borzasztó, fizetni pedig vagy fizet vagy nem (pl legutóbbi munkámért még mindig nem fizettet ki, de nyilván nem róhatom fel, hiszen családban van a pénz).

Olyan érzés, mintha valamit muszáj lennék visszaadni neki azért, mert eltartott. Tény, hogy nem jó apa, alkoholista és nem is nagyon vagyunk jóban, de elég sokat dolgozik és emiatt most bűntudatom van.